Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 2. szám

Épélettani képegyenlőtlenség keletkezik asymmetriás összetérítés esetén is, mikor az oldalt eső tárgyat a két maculával fixáljuk. Ilyenkor az azonos oldali szem foveáján nagyobb kép keletkezik, mint a túloldali szem foveáján, mert ez közelebb van a tárgyhoz. Ha megfelelő kísérleti berendezéssel (synoptiscop) ezt a távolságkülönbséget kiiktatjuk, akkor viszont az azonos oldali szem által látott kép mutatkozik a kisebbnek, úgyhogy a fiziológiás aniseikonia kiegyenlíti a dioptrikus aniseikoniát. E kiegyenlítődésnek köszönhető, hogy bimacularis oldalfixáláskor a tárgyak látszólagos nagyságában nem következik be változás.

Az ideghártyaelemek eloszlása sokféle egyéni változatot mutat, ezért alig találunk két egészen egyforma horoptert. A tapasztalati horopter asymmetrikus alakja ép alkatú szemeken retina-asymmetriára, ez pedig a retinalis képek alapján a tudatban alkotott képek egyenlőtlenségére mutat. Ilyen egyenlőtlen képek összeolvasztása a tudatban a látszólagos frontoparallel sík eltorzulására (kidomborodására. behorpadására), vagy elfordulására vezet és ezáltal a lokalizálás zavaraira. Ez az az ár, amit a correspondentia fenntartásáért fizetni kell. A 8. ábrán néhány aniseikonia-típust mutatunk be. A homloksík elfordulását a horopter elforgásával, vagy alakváltozásával, az ú. n. Hering — Hillebrand-féle deviatióval mutatják ki és mérik. A horopter a nagyobb kép oldalán előbbre, a kisebb oldalán hátrább nyomul, kör helyett ellipszisalakú lesz (9. ábra). l%‘nyi képnagyság különbségének kb. 4° elfordulás felel meg. A retina-asymmetrián kívül, vagy amellett fénytörési okai is lehetnek az aniseikoniának. pl. anisometropia.

Az aniseikoniának egy gyakorlati példáját minden szemész ismeri. Hasábot, cylindrikus vagy bisphaerikus üveget viselő betegek gyakran említik, hogy az asztal lapját maguk felé emelkedni, vagy süllyedni látják ; + üvegek esetén emelkedik, — üvegek esetén lejt. Ezt hívjuk indukált aniseikoniának, azért, mert különös és még meg nem magyarázott módon harántirányban előidézett aniseikonia a másik szemben verticalis aniseikoniát vált ki. Az indukált aniseikonia az oka annak is, hogy sokan nem bírják közeli üvegjüket távolra hordani, még ha az dioptrikusan megfelelő is.

Az aniseikonia már sok repülőszerencsétlenséget idézett elő, mielőtt fontosságát ismerték. A pilóták ugyanis a levegőben a frontoparallel sík helyzetét a horizont vonalának lefutásából ítélik meg, ezáltal fordulás és leszállás közben nehézségeik támadnak aniseikonia esetén. Nagyfokú (5%-on felüli) aniseikonia a fusionálást is megakadályozza és mint ilyen tényező, a kancsalság okai között szerepel (Bielschowsky). 1—5%-os képnagyságkülönbség asthenopiás panaszokat okoz.

Elméletileg a horopteren innen és túl levő tárgypontoknak, mint említettük, kettőzötten kell megjelenniük, mert disparat helyekre esnek. A valóságban ez csak korlátozottan igaz, t. i., ha a disparatio a retinán nem túlságosan nagy, a Panum-mezők ismét szabályzólag lépnek közbe és kettőslátás helyett tér benyomás, testies látás támad. Tehát a horopteren innen és túl bizonyos sávban (Roesch-féle stereoscopos zóna) egyeslátás, sőt plastikus látás uralkodik.* A helyzetet a 10. ábra szemlélteti. Legyen a horopter fixatiós pontja F és legyen előtte a térben A tárgypont. Ennek dioptrikus képe a halántéki retinafeleken disparat helyekre esik, úgyhogy egyszemesen nézve subjectiv tériránya C, illetve D lenne. A két képet azonban a látókéreg egyesíti, miáltal új közös térirány jelentkezik, amelyet a két egyszemes térirány metszéspontja szab meg és így az A tárgypontot valóban F előtt fogjuk látni. Ha ellenben a disparatio oly nagy az A tárgypont túlközeli, vagy túltávoli helyzete miatt, hogy az agyi központ egybeolvasztani nem tud, kettőslátás jelentkezik, az ú. n. physiologiás diplopia. Ezek szerint a testies látás mérsékelten disparat, nem correspondeáló ideghártyapontok tudati együttműködésén alapszik. Itt látjuk a különbséget a correspondeáló és a nem correspondeáló pontok szerepében : az előbbiek a subjectiv térirányt jelölik ki a látszólagos frontoparallel térsíkkal együtt, amibe a látott tárgyat lokalizáljuk, a nem correspondeáló pontok pedig testiessé teszik a látott képet. Igen érdekes, hogy csak a harántdisparatio váltja ki a testies látásérzékelést, a függőleges disparatio azonban nem;

* Minthogy a Roesck-iéle stereozónában a kétszemes egyeslátás, valamint a mélységlátás tisztán agykérgi működéssel magyarázható, Zeemann és mások a horopter-tant elutasítják; szerintük a Panum-mezö a stereolátás alapja a maculában is.

59