Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
mon át haladnak és ezen keresztül a kereszteződött rostok jórésze is visszatér, illetve az innensők egy része is átmegy, tehát a két kérgi látóközpont között igen bensőséges az összeköttetés. Ez különben kiviláglik abból is, hogy egyszeműség esetén is megvan a teljes látótér, holott a rostok fele az innenső, fele a túlsó látókéregben végződik. Mint említettük, a szövettan nem igazolta azt a feltevést, hogy a két ideghártya egy-egy correspondeáló pontját egyetlen központi neuron kötné össze. A centrális részt úgy kell elképzelnünk, mint számos idegsejtből álló, kis működési központot. Ennek közvetítésével a »pontot ponthoz» kapcsolás elve szigorúan véve tán csak a maculára vonatkozóan áll helyt, ahol valamely tárgyról binocularisan egyes képet kapunk még akkor is, ha annak retinális képe nem nagyobb, mint egy-egy csap átmérője, vagyis átlag 3 р. Minél jobban távolodunk azonban a maculától, annál kevésbbé érvényes a látóelemek egyenkénti összeköttetésének törvénye. Azt tapasztaljuk, hogy a látóelemek — most már vegyesen csapok és pálcikák — egész csoportja áll össze és alkot correspondeáló területet a másik szem megfelelő pontjával és fordítva. Excentrikusán tehát az anatómiai egységeket functionalis egységek váltják fel. Ezek a Panum által leírt, ú. n. fúziós mezők kb. ellipszisalakúak és noha nagyságuk szükség szerint változó, átlagosan 25 ívpercre tehető a hosszuk és 5 ívpercre a magasságuk. Látni fogjuk, hogy a Panum-mezők a két szem képei egybeolvasztásának (fusió) és a testies látásnak (stereopsis) legfontosabb működési elemei. Bizonyos szövettani adatok (amacrinek) alapján felvehető, hogy a látósejteknek ez a működésbeli társulása már a r etinában végbemegy (»retinalis convergentia«, Granit és Wright), így tehát a »Panumlátás« az ideghártyának mint perifériás ganghonnak az egyik integrativ működése Az anatómiai összeköttetés még kevésbbé egyezik a működésbeli összeköttetéssel egy bizonyos kóros esetben, t. i. a kancsalok kétszemes látásánál. E nagy klinikai jelentőségű tüneménnyel (amelynek első leírója Javai volt, 1871.) elvi vonatkozásainál fogva az épélettanban is foglalkoznunk kell. Mint ismeretes, a kancsalsági esetek túlnyomó többségében találunk kétszemes együttlátást, amelynek itt vázlatosan csupán a legegyszerűbb, de mindenesetre legfejlettebb formáját, az ú. n. harmonikus anomalis correspondentiát, tárgyaljuk. Ez esetben a nem kancsal szem maculája a kancsal szem retinájának azon területével működik együtt, amelyre — a kancsalsági szögnek meg felelően — az ép szem fixálta tárgy képe esik (2. ábra). Az 1 jelzésű pont (az ép széni maculája), amely normális körülmények között az Г-tel correspondeál, most a 2’-te működik együtt, amelynek viszont a 2 volna correspondeáló párja az ép szemben retina halántéki felén. Itt tehát az anatómiai szerkezetből folyó működési correspondentia már egyáltalán nem érvényes, hanem ennek helyébe új összeköttetés lépett. Ez persze csak a kancsal szem maculájához tartozó pálya működésének elnyomása, gátlás: (suppressio) árán lehetséges ; a binocularis látótérben itt valóban kiesést lehet kimutatni (Travers). El kell még nyomni a tudatban az új cotrespondens pont régi »térirányát« is, hogy azt a sugarak irányának megfelelő, új térirány helyettesítse. A macularis scotoma eleinte »functionalis«, vagyis csak kétszemes nézéskor áll fenn és monocularisan hiányzik, később azonban rögzül: ez az oka a kancsal szem tompalátásának. Az elmondottak bizonysága szerint az anatómiai correspondentia csak veleszületett praeformált alap, amely egyáltalán nem zárja ki új működési kapcsolatok keletkezését ha azok célszerűek. A kétszemes látásnak ez az alkalmazkodása a helyzetszülte viszo nyokhoz, t. i. a szempár kölcsönös helyzetének állandó megváltozásához, feltétele-' reflex*, miként azt szovjet szerzők (Szergijevszkij, Cvik), valamint Chavasse kifejtették. Pavlov tanai értelmében a feltételes reflex jellemzői : 1. conditionálás -f- időfactoi 2. új kapcsolat létesítése és a régi elnyomása, 3. az új kapcsolat feloldása, ha arra mái szükség nincsen. Mindezek a kritériumok a kancsalsági »hibás correspondentiára * A feltételes reflex Pavlov meghatározása szerint az egyéni fejlődés során szerzett időlege ; kapcsolat, amely a környezethez való alkalmazkodást szolgálja. 4* 61
