Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
nő, míg végül eléri a fénybenyomás keltésére elegendő (küszöb-) értéket, amit a látószerv küszöbnyi fényérzettel jelez, ugyanúgy, mint ahogy ezt a szintén fényérzékeny mya arenaria nevű tengeri csillag syphonösszehúzódással indikálja, vagy mint ahogy akár egy indikátor a H-ion koncentrációjának egy bizonyos érték fölé való növekedését színátcsapással jelzi (feltételezés : az érzékelő egységek fényérzékenysége P koncentrációjától függetlenül nem változik (112). P küszöbnyi koncentrációjának és így a küszöbjelenségnek (fénybenyomás, syphonösszehtízódás) létrehozásához szükséges kísérletileg meghatározható fénymennyiség jól ismert (logarithmusos) összefüggésben van S koncentrációjával, tehát így S változása kísérletileg követhető. I. A log pálcikakiiszöbgörbe, vagy a mya arenaria viselkedése egybehangzóan azt mutatták, hogy 8 koncentrációja a sötétadaptáció során a bimolekularis reakcióegyenletnek megfelelően növekszik, tehát 8 hét anyagból :P .-1-ból keletkezik. 2. Az fény S ^ P + A sötét fotokémiai egyenletből következik, hogy P koncentrációja a fényintenzitáson kívül 8 koncentrációjától is (de a hőmérséklettől nem) függ, vagyis ugyanazt a fénybenyomást különböző adaptációs állapotokban különböző fényintenzitások is létrehozhatják. 3. A reakció megfordíthatóságából következik, hogy minden egyes fényintenzitáshoz tartozik egy »állandó állapot«, melyben a felső és alsó nyíl irányában történő változások egyensúlyban vannak, melyre a rendszer érzékenysége (S koncentrációja) jellemző. A retinabbíbor felfedezésével (Boll, 1877) és Kühne alapvető vizsgálataival (1878) indult biokémiai kutatásnak az utolsó évtizedekben az 8, P, A, ismeretlenek által jelzett űrt sikerült kitölteni. Ezen az úton szükségszerűen az első döntő lépést jelentette az eddig ismerteknél sokkal tisztább retinnbibor-oldatok előállítása digitonin detergens segítségével (l07), miáltal a retinabíbor jellemző abszorpciós spektruma tanulmányozhatóvá vált: a jellemző zöld (a) abszorpciós sáv (max. 500 uu-nál), а 1арэз ultraviolett (ß) és a fehérjekomponensra jellemző у sáv (121). Különösen a fény által megindított változások állomásainak tanulmányozása szempontjából fontos lépés volt e változások jelentős lelassítása hűtéssel (68); Wald (126) már glycerin-vízkeverékben oldott rhodopsin üvegszerű lemezekké fagyasztásával, Weigert (128) a fotográfiai lemezek mintájára száraz retinabíbor gelatina lemezek készítésével valóságos szilárd műretinákat készíttettek a rhodopsinbomlás »lassított felvételben« való tanulmányozására. így kiderült, hogy a retinabíbor fény hatására előbb átmeneti naranccsá alakul (68), mely fény nélkül is tovább alakul színváltozásával a pH-t indikáló indikátorsárgává (68/a). E változásokra az a. abszorpciós-sáv lépcsőzetes eltolódása jellemző a kék irányában ; а у sáv változatlan marad. Ezért a retinabíbor-oldat tisztaságát a 100 mjr-nál (kékben) és 500 mu-nál (zöldben) mutatott extinctio hányadosával szokás jellemezni, mely ideális esetben 0,22, bomlástermékekkel szennyezett oldatok esetén sokkal nagyobb (121). Szükségszerűen csak ezen praeparativ kémiai lépések után kerülhetett sor arra az analitikai lépésre, mely végül a fénylátás alapját képező kémiai változás (ú. n. Waldféle ciklus) megismerésére vezetett : Wald-пак retinabíbor sárga lebontás termékeit, főleg indikátorsárgát tartalmazó oldatából petrolaetherrel sikerült egy sárga anyagot kivonni, a rét,inint, mely lipoid — oldható és fehérjementes (nem adja а у abszorpciós sávot), és amely SbCl3-al a karotinoidokra jellemző kék színreakciót adja. Wald ebből arra következtetett, hogy az indikátorsárga kromoprotoida. mely fehérjéhez lazán kötve (ezért is tudta petrol-aetherrel kivonni) A-vitaminnal rokon karotinoidot tartalmaz, a retinint. mint kromoprosztetikus csoportot (117). A retinabíbor és lebontási termékei abszorpciós spektrumainak viselkedéséből (állandó, vagy hiányzó у sáv, karotinoidokra jellegzetes a és ß sáv szabályszerű változásai), arra következtetett, hogy a retinabíbor és termékei mind analog felépítésűek, a különbség csupán a fehérjéhez (pH ; 4,5 isoelektr. pont) való viszonyban és főleg abban van. hogy hány conjugált kettős kötést tartalmaznak, minden ilyen kötés a jellemző (a, ß) sávokat 20—25 тц-al tolva el a hosszú hullámok felé, ily módon megszabva az anyag színét (122). A legerősebb a fehérje-karotin kötés a retinabíborban, mely spektruma szerint 2 retininszerű prosztétikus csoportot tartalmaz, melyek vízkilépéssel egyesülnek a sötétben retinabíborrá (1); fény hatására a fehérje-karotin kötés lazul és a conj. kettőskötések 3* 23 35
