Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
rajta (1. Engelking (1933), Hartung (1926), Schmidt (1935) és Trendelenburg (1929) közleményeit.) Továbbá nem kétséges, hogy van összefüggés az anomális kvociens és teljesítőképesség között. Ez ugyan nincs még egészen tisztázva, de nagyjából úgy áll a dolog, hogy minél távolabb van a kvociens egytől, annál rosszabb a teljesítőképesség. A debreceni szemklinikán ennek az összefüggésnek vizsgálatára épült egy újtípusú pigment-anomaloskop (Kettesy, 1948), amely a »legtermészetesebb«, a mindennapi élet remittált színeivel dolgozik. Kiderült, hogy az anomálisok pigmentkvociense tényleg jobb, mint a spektrális (Kettesy, 1951), a javulás elérheti a 70%-ot, de a normálist soha. Ebből elsősorban az következik, hogy a pigmentszínek a színlátás vizsgálatára kevésbbé alkalmasak, mint a homogén sugárzások. A legérzékenyebb »test« a spektrális sugárzás. A Nagel-anomaloskopnak van még egy előnye, ami nem hagyható figyelmen kívül : szabvány jellege. A színlátás egész irodalmának betegsége, hogy alig van benne összehasonlítható adat. Ahány vizsgáló, annyiféle eszközzel dolgozik, és természetesen annyiféle különböző, egymással össze nem hasonlítható eredményre jut — igen kevés kivételtől eltekintve. Mint ahogyan a szem vizsgálata a látóélesség standardizált, számszerű megállapításával kezdődik, éppen úgy kellene minden színvizsgálatot az anomális kvociens meghatározásával kezdeni. Ez is standard érték, független helytől, időtől, fényforrástól, gyártmánytól, feltéve, hogy a három fizikai inger azonos, a 670, 546 és 589 mp-os sugárzás. Az újabb angol nyelvű irodalom még több anonialoskopszerű készülékről emlékszik meg (pl. Hardy, Rand és Rittler (1950) »egyszerűsített« anomaloskopja) ezekről azonban közelebbit nem tudunk. 2. A spektrum fényerőgörbéjének meghatározása a színlátás differenciáldiagnosztikájában fontos eljárás volna, mert az egyes tévesztő főcsoportokon belül alcsoportokat lehet megkülönböztetni aszerint, hogy milyen fényerőgörbéjük. Tudvalevő, hogy protanopiások számára a spektrum vörös vége megrövidült, a protanomálisok számára a rövidülés változó, egészen a normálisig ; a rövidülés néha deuteranopiában is előfordul ; a maximális fényerő helye is változó : deuteros típus esetében megfelel a normálisnak, protos típusban eltolódott a rövidhullámú vég felé ; más maximumot kapunk fotopikus és scotopikus szemen stb. Mindennek elsősorban elméleti, de tagadhatatlanul gyakorlati jelentősége is van. Az eljárás azonban bonyolult. Optikai egyenletet állítani azonos fényerőre különböző színű mezők között nehéz és bizonytalan. Ehelyett más eljárásokat dolgoztak ki, amelyek közül leginkább bevált a csillámérték (Flimmerwert) meghatározása és a »lépcsős módszer«. Élőbbi esetben monochromatikus sugárzást és változtatható fényerejű fehér fényt nem túl nagy sebességgel váltakozva exponálunk. Amíg fényerőkülönbség van, addig a vizsgált sebesen ugráló csillogást (csillámlást) lát. Ez fényerőegyenlőség esetében megszűnik, illetve minimálissá válik : a két egymást gyorsan követő különböző színű sugárzás nyugodt, egyenletes fénnyé olvad össze. A spektrális sugárzás fényereje ebben a pillanatban megfelel a fehér fény ismert intenzitásának. A lépcsős módszernél két egymástól nem messze, 3—4—5 mp. távolságra álló homogén sugárzást állítunk egyenlő fényerőre. Itt még olyan kicsiny a tónusdifferencia, hogy az egyenlet állíthatóságát alig zavarja. így haladunk végig »lépcsőkben« az egész spektrumon : 400—405, 405—410, 410—415 . . . stb. .. . 650—655, 655—660 stb. Mindkét eljárás elég pontos, de hosszadalmas. Vannak egyéb lehetőségek is : a perifériaérték, a minimális idő, a minimális mező, a pupillomotorikus erő meghatározása, de ezek sem egyszerűbbek. Klinikai célra alkalmas eljárással nem rendelkezünk. Legfeljebb а 1Г. típusú Nagel-anomaloskopon mérhetjük meg a spektrum láthatóságának határait. 3. A színlátóterek kóros elváltozásai nem tartoznak a tárgyalás keretébe. Erre vonatkozóan ismertek Köllner alapos összefoglaló monográfiái (1912, 1929). A színek látóterének normális határairól lehetne beszélni, mert ezek meghatározása kapcsán 24
