Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
Tárgylátás Irta : Kettesу Aladár, az orvostudományok doktora Meghatározás Bármennyire világos a tárgylátás fogalma, rövid és pontos meghatározása nehéz. Először, mert szorosan összefügg a szem többi funkcióival, másodszor, mert a tárgy felismerése magasabb idegi folyamatok összegeződésének eredménye, amelyben az érzéklésnek csak bizonyos, közelebbről nehezen kihámozható szerepe van. A definícióval már a múlt század szemorvosai sokat foglalkoztak. Felállították a minimum visibile, cognoscibile, séf arabile, legibile fogalmát. Ezek mindegyike alapja volt a fogalmi meghatározásnak és a vizsgálat kiviteli módjának. Az idők folyamán mindinkább előtérbe került a minimum séf arabile : két pont különállásának felismerése. Ez vezetett a visus = látóélesség és a látószög fogalmához, ami а V = l/а egyenlet alapján jelenleg is mérésünk alapja. Kétségtelen, hogy a minimum separabile összefügg a pálcika-csapréteg szerkezetével, ha a viszonyok nem is olyan egyszerűek, mint ahogyan a tan- és kézikönyvek rendszerint előadják. Annyi bizonyos, hogy a közbeeső csapot a két szomszédossal szemben küszöbértékfeletti ingerületkülönbségnek kell érnie, hogy két pont különállását felismerhessük. így magyarázza Kravkov (1950) azt az ismeretes tényt, hogy az emberi szem feloldóképessége jóval kisebb lehet, mint egy csap átmérője, ami tudvalevőleg 3—4 |a, azaz 35—30”. A felodóképesség ezzel szemben kedvező körülmények között elérheti a 6”-et, sőt finom fonál esetében a félmásodpercet (Hecht és Mintz, 1939). Ez azonban nem változtat azon a közismert tényen, hogy a normális szem minimum separabilejének felső határa átlagosan 1’, alsó határa 30” (V = 1—2). A színlátás befolyásának kiküszöbölése céljából tovább szűkíthetjük a meghatározást azzal, hogy tárgyról és környezetről azonos összetételű visszavert színtelen fénynek kell érkeznie a szembe. Ennek hangsúlyozása nem felesleges, mert többször javasolták már. hogy a látóélességet színes mezőben mérjük, rendszerint ellentétes színű tárggyal, pl. sárga alapon kék betűkkel, vagy áteső sárga fényben fekete jelekkel. Rendszerint arra hivatkoznak, hogy így jobb látóélesség érhető el, mint a közönséges táblákon. Ez igaz, csakhogy a visusvizsgálatnál nem arról van szó, hogy minél jobb látóélességet mutassunk ki, hanem méiéspól, valamely szabványként elfogadott mértékrendszerrel. Körzeti tárgylátás A látótér folyamatos ugyan, mégis megkülönböztetünk perifériás és centrális tárgylátást és látóteret. A kettő közötti határt kb. 1.5 fokra tesszük, mivel ezen belül a fixálás már alig rögzíthető. Fritsch szerint (1908) 2°, mert itt jelennek meg az első pálcikák. Mindkettőnek megfelel az a gyakorlati tapasztalat, hogy a centrális látóélesség mérhetőségének felső határa Y = 0.01 (1 méterről ujjolvasás), ami kb. 1,7°. A minimum separabile alapján definiált körzeti tárgylátásnak gyakoTlati jelentősége csekély. Az idevágó elég terjedelmes irodalmat legújabban Low (1951) foglalta 1 Szemészet -— é 1
