Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
csupán egyes olyan elektrolytek kiválasztásának szünetelésére vonatkozik, melyek az osmosisos nyomás szempontjából jelentősek (Na, Cl). Az ilyen elektrolytek elválasztásának szünetelése a esarnokvíz sókoncentracióját csökkenti, a csarnokvíz a vér osmosisos nyomásával szemben hypotoniás lesz és a szem puhasága azért következik be, mert hypotoniás csarnokvíz mellett a capillarisok felé az elfolyás és resorptio fokozott. A suprachorioideális űrbe kerülő hypotoniás csarnokvíz tehát osmosisos nyomásdifferenciák miatt az áramlás irányát a suprachorioideális térből az uvealis érhálózat felé fokozott mértékben teszi lehetővé. Mások úgy magyarázzák a diathermiás műtétek hatását, mint pl. Cristini, hogy a cyclodiathermia eongestív és exudatív következményekkel jár, ami egy subchronicus phlogosis állapotát jelenti. De a diathermiás műtétek hatása tekintetében egyrészt a sugárhám károsodását, másrészt a keringés módosulását illetőleg különböző nézetekkel találkozunk. (Troncoso, Stocker, Albaugh, Weekers, Dumphy stb.) Műtéteink nyomáscsökkentő hatásának vizsgálatánál nyilvánvalóan nemcsak fizikai tényezők, hanem a folyadékdynamika még eddigelé ismeretlen változásai is szerepet játszanak. Osmosisosdiffusios, physicochemiai hatóerők, megzavart helyi interoceptiv és központi idegi-reflexes befolyások és a mechanikus akadályok műtéti úton való megváltoztatása egészítik ki egymást. Thiel is céloz erre a lehetőségre, mint azt Goldmannal folytatott discussiójában láttuk, amikor oda nyilatkozik, hogy a felső idegi reflexek, melyektől az átáramlás függ, a periférián fennálló károsodás szerint juthatnak csak érvényre. Láthatjuk, hogy a glaukomának, mint látszólag perifériás betegségnek therapiás vonalán sem nélkülözhető a szervezet pavlovi egységének gondolata. Kell lenni egy határnak, a progressiv glaukomás elváltozások során, ahol még a központi vagy esetleg helyi reflex-befolyások normalisálására megvan a lehetőség minden valószínűség szerint az által, hogy a percvolumen helyreáll. Éppen ezért szükséges ismét hangsúlyozni és logikus, hogy műtéteink eredményességéhez mennyire fontos a hypothalamikus és kérgi regulatiós zavarok gyógyszeres rendezése is. Referátumom végére érve rá kell még mutatnom arra, hogy a glaukoma elleni harc fontos kelléke a glaukomás beteg felügyeletének szigorú keresztülvitele. E tekintetben a gyakorló és szakrendelést vezető orvosoknak is igen komoly lelkiismereti feladat jut. Addig is míg teljesül azon reményünk, hogy hazánkban is lesznek glaukomás dispanserek és olyan szervezeti formáját teremtjük meg a glaukoma elleni küzdelemnek, mint amilyen a Szovjetunióban megvalósult, a glaukomás betegek ellenőrzésében, klinikai, kórházi kezelés utáni felügyületében gyakran kell szerepelni a functiók ellenőrzésének, a terhelési próbák elvégzésének, a szemtensio különböző napszakokban való kontrolljának, a cseppentési napok leellenőrzésének. Ezen cél érdekében fel kell számolni az egyes szemészeti rendelők ellátottságának hiányosságait, be kell vezetni a kontroll-lapok, felvilágosító brossuráknak a beteg kezébe való juttatását. A kontroli-kártyákra való feljegyzés a műtő számára igen nagy segítséget jelent. Igen jó szolgálatot tett Gsapody az észlelő-lap gondolatával. Hazánkban az előtt a feladat előtt állunk, hogy a glaukoma elleni küzdelemhez megteremtsük a szervezeti felkészültség előfeltételeit. Meg kell valósítanunk a tömeg-szűrővizsgálatokat, felvilágosító előadásokat. Nem ismerjük pontosan a glaukomás vakság indexszámát, de több okból bizonyosan magas. Legyünk rajta, hogy jó szervezési munkával, a beteggel való együttműködéssel biztosítsuk ezen indexszám csökkentését. Ebben a törekvésben ösztönözzön bennünket nagy elődeink, Schulek, Grósz, Blaskovics, Imre kitűnő munkája, kikről, midőn a glaukoma therapiájáról beszélünk, büszkeséggel kell megemlékezni, s kik nemzetközi tekintélyükkel dicsőséget szereztek a magyar szemészetnek. Az ő tapasztalataikon nevelkedő tanítványoknak csak az lehet a kötelességük, hogy ápoljuk ránk hagyott eredményeiket és fejlesszük tovább azokat. Csayody egyik nemf régi műtéttani vonatkozású referátumában rámutatott, hogy beláthatatlanul sok a megoldandó feladat. Én hozzáteszem, hogy előbbre csak úgy juthatunk, ha korábbi elszigeteltségünket felszámoljuk, módszereinket egymás között kicseréljük, és hogy az eddig járt sokféle egyéni út • helyett lehetőleg közös nézőpontokat alakítsunk ki, közös akarattal küzdjünk a legmegfelelőbb módon a glaukoma, e népünket sújtó szörnyű szembetegség ellen. Irodalom: ArJumgelslcij : Vestn. Oftal. 31, 1952. — Armstrong : Zbl. f. ges. Ophth. 59, 19,1953. — Ascher : Arch. Ophth. 49, 438, 1953. —- Bangerter : Ophthalmologica 103, 95, 1942. — Barkan : Amer. J. Ophth. 24, 769, 1941. — Barkan: Arch. Ophth. 41, 65, 1949. — Benningen : Ophthalmologica 121, 366, 1951. — Bills': Amer. J. Ophth. 35, 214, 1952. — Brecher : Kiin. МЫ. Augenlid ik. 96, 235, 1936. — Brückner : Ophthalmologica : 118, 520, 1949. — Buttler : Amer. J. Ophth. 35, 1.031, 1952. — Chandler: Arch. Ophth. 47, 695, 1952. — Dienstbier : Brit. J. Ophth. 34, 47, 1950. — Duke—Elder: Ann. d’Ocul. 183, 1040, 1950. — Elschnig : Zbl. f. ges. Ophth. 12, 353, 1924. — Fischer : Bericht 1932. — Flieringa: Ophthalmologica 125, 67, 1953. — Grant: Arch. Ophth. No. 2. 1951. — Gát: Ophthalmologica 114, 106, 1947. — Glees : Graefes Arch. f. Ophth. 153, 356, 1952. — 190
