Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
terhelés 6—17%-ban, a homatropin-próba 12—39%-ban, a cocain-próba 6—25%-ban, a folyadékterhelési próba 36—81%-ban értékesíthető. Leydhecker legkevésbbé megbízhatónak a cofíeinpróbát tartja (2%). Egyes szerzők kiértékelése szerint tehát a legmegbízhatóbbnak látszik a folyadék terhelési próba. Nem mindig célszerű, ha egvidőben több terhelési próbát alkalmazunk, mert elzárjuk azt a lehetőséget, hogy a szem többféle functiója közül megismerjük a tényleges functiózavart. Általában azt mondhatjuk, hogy 9—10 Hgmm-oél nagyobb emelkedés pathologiás. A terhelési próba előtt pilocarpin-kezelést ne folytassunk, ha azonban a terhelési próba negativ, viszont ha pilocarpinra az intraocularis nyomás kiadósán csökken, erős gyanúnk lehet praeglaukomára. Egy órán belül észlelt kb. 8 Hgmm-es spontán ingadozás minden terhelési próba nélkül biztosan glaukoma kezdetére utal. A provokációs próbák értéke a therapia számára is fontos, jó útmutatással szolgálnak arra vonatkozólag, hogy konzervatív vagy műtéti kezelés után milyen mértékben szűntek meg a szemnyomásban mutatkozó korábbi ingadozások. Kívánatos terhelési próbákat végezni ambulanter is, mivel időszakos egyensúlyzavarok fellelhetők, melyekhez képest therapiánk változtatása válhat szükségessé. Irányt kell venni arra, hogy a kifinomultabb technikájú tonographiával is megismerkedjünk, melynek alapja Dashevsky szovjet szerző 25 év előtt azon princípiuma hogy a tonometer felhelyezése után az elfolyási nyomás, az elfolyási coefficiens, így a tensióesés mértéke a szemből való elfolyás mennyiségétől függ és az az egyes glaukomatípusoknál változó. Újabban jól használhatónak mondják a Vasculatpróbát, melyet subconjunctivalisan alkalmaznak és azt minden glaukomaformánál megbízhatónak tartják. Rosengreen provokációs próbaként ajánlotta a negativ nyomásos dynamometriát, melyre vonatkozólag a Kukán-féle dynamometerrel is vannak megfigyelései. Hogy azonban a terhelési 1. ábra. Terhelés után tartós tensióemelkedés Choriongonadopróbáknál bizonyos elővigyázatos- tropin kezelés az egyensúlyzavart megszüntette. sággal kell eljárnunk, azt bizonyítja egy általunk észlelt megfigyelés : 56 éves nőbetegnél a bal szem glaukoma infiam. chronicuma miatt újabb kivizsgálás vált szükségessé. A jobb szem tensiója a normalnapokon 28 Hgmm körül mozgott. Terhelési próbát végeztünk, mely alkalommal a beteg fél liter folyadékot és 0,20 ctg coffeint kapott. A tensio már az első órákban 58 Hgmm-re emelkedett és 1—2 nap múiva sem csökkent. Pilocarpinra a tensio leszállt, azonban elhag,ásakor ismét magasra emelkedett. Ez arra utalt, hogy a terhelési próba elhúzódó egyensúlyi zavart okozott a szem folyadékkeringésében. 1500 E Pregnyl-injectio a magas tensiót órákon belül lényegesen csökkentette. De még ez után is 4—5 nap volt szükséges ahhoz, hogy a tensio a kiindulási értékre térjen vissza. A korai diagnosist biztosíthatja a szem egyéb functiós zavarainak vizsgálata, melyekre részletesen nem tudok kitérni, csupán megemlítem a vakfolt ellenőrzésének, az adaptatio vizsgálatának, a csökkent; vdágítás mellett fellépő panaszoknak figyelembe vételét. Az utóbbit különösen hypermetrop alkatú szemeken, ahol a közelpont korai feltűnő kitolódását lehet néha észlelni. Ezt a tünetet Schmidt—Rimpler azzal magyarázza. hogy a fokozott üvegtesti nyomás miatt a zonulák elernyedése elégtelen. Roslavcev a glaukoma korai stádiumának felfedésére ajánlotta annak a változásnak megfigyelését, ami a színes ingerléssel mutatható ki. így pl. a zöld szín normális szemeken változást idéz elő az elektroretinographiában az elektromos érzékenységet illetően. Arra hívta fel a figyelmet, hogy glaukomás betegeknél a vörös színre a vakfolt és angioscotomák nagyságának változásában az elektromos érzékenység szerint a reactiók perversiója észlelhető. A zöld színnel való ingerlés ezen változásokat kedvezően befolyásolja. A tensio normalisálódása mellett párhuzamosan javulnak az említett functiók is. Pavlova és Kaminszkája megterhelési próbaként a sötétszoba-próbát kedvelik, melynél a pupilla kitágulását inkább a központi idegrendszer szerepével magyarázzák. Hasonló megfigyelései vannak Weinsieinnek is Rabkin a korai diagnosisnál úgy találta, használható a színfáradékonyság tünete. Az adaptatiós vizsgálatok, a biofotometeres vizsgálatok (Wien) azonban csak az adaptatiós görbe ismeretével együttesen használhatók, tehát a sötétre alkalmazkodott szem látótérvizsgálatához ismerni kell az adaptatiós görbe lefolyását. Glaukománál még a látótér beszűkülése előtt a differenciális ingerküszöb szenved. Vannak szerzők, Gasten és Rhaad, akik az adaptatiós vizsgálat értékét lebecsülik és azokat inkább subjectiv, mint konclusiv értékűeknek tartják. Kaminszkaja, Kaplan és Bebmsova javasolták, mint diagnosztikus próbát, a bőr alá adott isotoniás sóoldatot, melyről az a megfigyelésük, hogy glaukománál a bőrduzzanat hamarabb eltűnik, mint normalis szemű egyéneken. 175
