Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
feszülésnek 1 % tonogen hatására bekövetkező drámai zuhanását a csarnokvíz fluorescein conoentráciojának a zuhanása nem követte (2. ábra). A fenti elméleti meggondolásunk értelmében ez vagy úgy lehetséges, ha az elvezető utak megnyílnak, aminek a pupillatágulás és a zugi kép egyaránt ellentmond, vagy úgy, hogy secrelios stop keletkezik. Ezen utóbbi felfogás helyessége mellett bizonyít az intravénásán adott fluorescein görbe lefutása, mely a szemfeszülés zuhanó periódusában, mely 1% tonogen hatására következett be, jelentős emelkedést mutatott (3. ábra). A tonogennek ez a secretiot csökkentő hatása, melyre egyik régebbi dolgozatában már Weinstein is utalt, adott esetben eredményesen ellensúlyozhatja a pilocarpinnak nem kívánatos secretiot fokozó hatását és magyarázatául szolgálhat a pilocarpin-tonogen kombináció gyakran észlelhető kedvező hatásának. Végül adatot kívántunk szolgáltatni a szemgolyóra gyakorolt nyomás következtében előálló szemfeszüléscsökkenés mechanizmusához. Pontos mérések kimutatták, hogy ezen nyomás hatására a szemgolyó Volumenének és így a tensionak a csökkenése is a csarnokvíz kiszorítása által jön létre. Mi a Kukán-féle ophthalmodynamométerrel 5 percen keresztül 150 Hgmm nyomást alkalmaztunk a szemgolyóra és azt tapasztaltuk, hogy ez a nyomás, melynek hatására a szemfeszülés 23 Hgmm-ről 12 Hgmm-re esett, a fluorescein görbe lefutásában észrevehető változást nem idézett elő. Ez az eredmény az említett szerzők eredményeit támasztja alá, de nem zárják ki azt, hogy a szemgolyót hirtelen érő, nagyobbfokú külső nyomás (pl. contusio bulbi) a csarnokvíz kiszorítása mellett secretios stop létrehozásán keresztül is csökkenti a szemfeszülést, amint az erre vonatkozó megelőző vizsgálatainkból nagyon valószínűnek látszik. A lokálisán alkalmazott szerek hatásmechanizmusára vonatkozó ismertetett vizsgálataink szorosan kapcsolódnak azokhoz az osztályunkon folyó vizsgálatokhoz, melyek a magasabbrendű idegtevékenységnek ezen lokálisán ható tensiocsökkentő szerek hatásában megnyilvánuló szerepére Vonatkoznak. Összefoglalás A »fluorescein becseppentési test« segítségével vizsgáltuk a tensiocsökkentő szerek egy csoportjának a hatásmechanizmusát. Megállapítható Volt : 1. A pilocarpin az esetek jelentős részében, főleg magas tensio esetén két fázisban csökkenti a szemfeszülést, melyek közül az első fázist az elvezető utak megnyílása, a másodikat ezen kívül a csarnokvízsecretio fokozódása jellemez. 2. Az eserin és a pilocarpin hatásmódja közti különbség abban áll, hogy az eserin csarnokvíz-secretiofokozódást nem okoz. 3. A tonogen a secretio csökkentése által fejti ki tensiocsökkentő hatását. 4. A szemre alkalmazott mérsékelt nyomás a csarnokvíznek a szemből való kipréselése által csökkenti a szemfeszülést. Irodalom W. M. Grant: Tonographic method for measuring the facility and rate of aqueous flow in human eyos. Arch. o. Ophth., 1950, Vol. 44, 204. — W. M. Grant: Clinical measurements of aqueous outflow. Arch. o. Ophth., 1951. Vol. 46, 113. — Moses and Bruno : The rate of outflow of fluid from the eyes under increased pressure. Amer. J. o. Ophth., 1950, 33, 389. -— E. Prijot et li. Weekers: Mesure de la resistance a l'ocoulement de Thumeur aqueuse dans le glaucome chronique par Teprouve de compression au tonométre electronique. Bull, de la Soc. beige d'Ophth. No. 98, 1951. 353. — ft. Weekers et E. Prijot: Mesure de la resistance a Tecoulement de l'humeur aqueuse au moyen du tonom?tre electronique. 2' partié. Ophtalmoh gica, 1951, Vol. 123, No. 2, 114. — 4e partié : Ophtalmologica, 1952, Vol. 124. No. 1, 12. —P. Weinstein: Production of Aqueous Humor and Development of Glaucoma. Ophthalmologica, 1942, Vol. 104, No. 3,166. — D. Langley and A. K. MacDonald: Clinical method of observing changes in the rate of flow of aqueous humour in the human eye, Brit. J. Ophthalm., 1952, 36, 432. és 499. 11* 163