Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
Ezen eljárás előnyei: a) hogy az elsuhanó fények mozgásának észlelése határozottabb és biztosabb, mint nyugvó tárgyak sötétből való fokozatos előtíinésének észlelése ; többször megismételve ugyanazon egyén vizsgálatát, az ingerküszöbök számértéke jóval kisebb szórást mutat, mint nyugvójeles módszereknél, úgy, hogy 0,2 log./^Lamb-nál nagyobb ingadozás nagymértékű figyelmetlenség, Vagy aggravatio jelének tekinthető. b) Az egész látóteret betöltő durva sávrendszer nagy méretei miatt a vizsgáltak látásélessége, esetleges látótér-kiesései stb. aligha Vannak befolyással a fényingerküszöbökre. c) A szabadon fürkésző szem fényingerküszöbének meghatározása az egész látótéren átvonuló sávrendszer segítségével inkább megfelel az éjszakai közlekedés, Vagy harc viszonyainak és feladatainak, mint a fixálópontra rögzített tekintettel, nyugvó jellel történő vizsgálat (6). A végső pálcika-, illetve csapküszöböt a sötétséghez Való illeszkedés teljessé válása után egy-egy méréssel kirekesztő színszűrők segítségével határozzuk meg. A kirekesztő kékszűrőn át Vetített sávrendszer csak az 500 tm-nál rövidebb hullámhosszúságú sugarakat tartalmazza, melyek iránt a csapok kevésbbé érzékenyek, ezért észlelése csak a pálcikaküszöb magasságában történik ; a kirekesztő Vörös színszűrőn át vetített sávrendszer fénye csak a бЮмм-nál hosszabb hullámhosszúságú sugarakat tartalmazza, melyek iránt a pálcikák relative érzéketlenek, ezért mozgása csak a csapküszöb magasságában válik észrevehetővé. A pálcikaküszöböt, a csapküszöböt és e kettő különbségét, a photochromaticus intervallumot tehát a vizsgáltak félórás sötétben Való tartózkodása végén két méréssel közvetlenül határozzuk meg és nem a félórán keresztül a vizsgáló által 2 percenként követett sötétadaptációt ábrázoló logarithmusos sötétadaptáció-görbéről olvassuk le. így a vizsgálat ideje 5—6 percre rövidül a vizsgáló számára, de nem a vizsgáltak számára, kik a fiziológiai alapelveknek megfelelően illeszkednek a sötéthez, miközben a vizsgáló egyéb munkáját végezheti. Hasonló elv valósult meg már tömegadaptometerünk előtt a Hecht-Shlaer-féle adaptometerben (3). 2. A széles, egymást messziről követő, 2,5 m-nél hosszabb sávokbólálló sávrendszer mozgása nehezen elnyomható, durVahullámú nystagmust idéz elő, mihelyt e sávok felületi fényessége küszöbfelettivé válik, miáltal a subjektiv úton meghatározott fényingerküszöbök objektiv kontrollja lehetséges (»objektiv adaptometria«). Bár már 1941-ben először Rieken (7) mutatott rá erre a lehetőségre, módszere a nystagmus sötétben való regisztrálásának problémáját nem tudta teljesen megoldani és .Tonkers (4) módszerét is, mely a szem nyugvópotenciáljának nystagmus 1. ábra. 151
