Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
és eddigi eredményeit. Csumakov (22) és munkatársai két szovjet szintetikus ABI. a szintomicin és L chloromycetin-por és emulsio tr. ellenes hatását vizsgálták 328 betegen. A gyógyulási idő nagymértékben csökkent, súlyos esetek is kitűnően reagáltak a szerekre. Kiemelik az adagolás egyéni megválasztását, továbbá a kóros mellékhatások teljes hiányát. Vájjon jobbak-e a tr. kezelésében az ABI-ok a sulfonamidóknál, ma még nyílt kérdés. A recidivák száma még ismeretlen, továbbá a viruskutatás még nem tisztázta a kórokozó tulajdonságait. Számos szerző újabban ismét a sulfonamidokat részesíti előnyben, mégis azt kell mondanunk, hogy érdemes az ABI-okkal nagyszámú kísérletet végeznünk a tr. terén, mert az eredmények igen biztatóak. A többi ABI is hatásos, talán az Au és Chlo mégis a legjobbak. Sajnos a herpes simplex, zoster és Newcastle virus ellen semmi haladást nem jelentettek az ABI-ok. Bár számos közlemény jelent meg jó hatásokról, az ellenőrző vizsgálatok ezeket nem erősítették meg. Az Au és Chlo által herpes zoster eseteiben elért jó eredmények valószínűleg a másodlagos fertőzések elleni antibiotikus hatást tükrözik. Erdekességszámba megy az a megfigyelés, hogy nyulak kísérleti toxoplasmosisában az Au-kezelés igen jó hatású. Ez azért is figyelemreméltó, mert egyes szerzők szerint a toxoplasmosis gyakoribb előfordulásával kell számolnunk (cit. Leopold (23). A sympathiás ophthalmiaval kapcsolatos közlések szórványosan jó eredményekről számolnak be (Calmettes és munkatársai, továbbá Filystinszkaja). Legutóbb Radnót (24) számolt be ezekről ; lényeges eredményre nem számíthatunk. Megemlítjük még, hogy a Morax—Axenfeld diplobacillus okozta szemhéj-kötőhártya gyulladás is gyorsabban gyógyítható meg ABI-al, mint a régen használatos specifikummal, a zinksulfattal. 3—4 nap alatt teljes gyógyulás következik be, míg a zink-kúra 8—10 napig is eltartott. Ezeket a közléseket mi is megerősítjük, a P—Str kiválóan bevált ezekben az esetekben. Szólnunk kell még az ABI-ok alkalmazásáról a betegségek megelőzésében. A kötőhártya zsák csírátlanítására műtétek előtt ma olyan kiterjedten és általánosan használjuk igen kitűnő eredménnyel a P-t becseppentések és kenőcs formájában, hogy erről bővebben nem kell beszélnünk. A jelenleg kipróbálás alatt álló Threomycin kenőcs szélesebb bakt.-spektruma miatt további javulást ígér. Számos közlemény foglalkozik a Credé f. becseppentés Au v. P cseppentéssel való helyettesítésével. Jelenleg azonban még az egész világon a Credé f. eseppentést alkalmazzák. Az ABI-ok körülményesebb tárolása, hatásának csökkenése, az oldat fertőződése stb. még olyan hátrányok, amelyeket egyelőre le kell küzdeni, bár kétségtelen előnyösebb és megbízhatóbb volna a megelőzés ilyen értelmű javítása. Végül röviden meg kell emlékeznünk azokról a magyar ABI-készítményekről, amelyek szemészeti szempontból igen jól beváltak. A Polytriciu tabletta P és Str tartalma lehetővé teszi, hogy tetszés szerinti töménységű oldatban mind a Gram-|-. mind a Gram—bacteriumok ellen helyileg alkalmazzuk. Előadásokban (Bárdy), hozzászólásokban többször hallottuk dicsérni, a mi tapasztalataink szerint is igen jól alkalmazható számos szembetegségben. A Penicillin szemkenőcs — thermostabil és 2 évig is eltartható az előírás szerint — a legtöbb esetben jó szolgálatot tesz, de sokszor okoz dermatitist, különösen ismételt alkalmazás után. Véleményünk szerint túl sokat alkalmazzák és laikus körökben a megmaradt kenőcsökkel sok visszaélés történik — minden szembetegség ellen használják. Ezért látunk olyan sok dermatitist, túlérzékenységet és talán az alapanyag sem ideális. Valószínűleg hamarosan kiszorítja a használatból a nemsokára forgalomba kerülő Chloromycetin kenőcs. Jelenleg kipróbálás alatt áll több intézetben. Előnye, hogy nem okoz túlérzékenységet és hat a P rezisztens törzsekre és a bakt. coli-ra. A különböző P-készítményekről nem kell bővebben beszélnünk, általánosan ismertek és kitűnően beváltak. Az újabban forgalomba került Bizmocillin a magyar gyógyszergyártás diadala. A íémbizmut és a P ugyanis in vitro inkompatíbilisak, in vivo pedig szinergisták. A magyar gyógyszeripar tudta először 140
