Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
degeneratiókban, amelyekben csak a centrum elemei pusztulnak, a pálcikaréteg sértetlen s hemeralopia nem mutatható ki. (Az ilyen szemek ellenkezőleg nyktalopok.) így áll a helyzet minden maculaelfajulásos esetben s így az enyémben is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a hemeralopia hiánya az egyébként ép perifériájú maculadegeneratiók esetében sem szükségképpeni, ismerve azt a mély kapcsolatot, amely a tp. folyamatok s az »essentiälis« hemeralopia bizonyos fajtái között fennáll. Semmi meglepő nem volna tehát abban, ha maculaelfaju lások hoz hemeralopia csatlakozna. Más a helyzet a perifériás-pigmentosás degeneratiók esetében, ahol elsősorban a sötétségi látás elemei, a pálcikák sorvadnak, amely sorvadásnak hemeralopia a functionális vetülete. Ha azonban perifériás-pigmentelfájulások esetében — mint jelen alkalommal is — unicumszerűen bár, de hiányzik a hemeralopia, akkor — tekintettel az irodalom több hemeralopia nélküli esetére — fel kell tételeznünk, hogy a lényegében véve functionalis hemeralopia megjelenéséhez a szöveti pusztuláson kívül még egyéb tényezők pozitív vagy negatív, aktív vagy passzív szerepe, tehát jelenléte vagy hiánya is szükséges. (N. B. A jellegzetes pigmentgócok a hemeralopiával semmiféle oki kapcsolatban nincsenek, jelenlétük nem a hemeralopia szükségszerűségének bizonyítékai. A sine pigmento formában lehet és van hemeralopia, viszont pigmentosás formában nagyritkán hiányozhatik, mint jelen esetben.) A mondottak alapján fel kell vetni a gondolatot, hogy a hemeralopia a perifériás pigmentdegeneratiók szerves velejárója ugyan, de nem szükségképpeni tartozéka! A jelenség pontos magyarázata azonban további megfigyeléseket és vizsgálatokat igényel. Összefoglalás A hemeralopia hiánya festékes ideghártyaelfajulás (degeneratio pigmentosa retinae) eseteiben unicumszámba megy. Szerző a jelenséget olyan betegen észlelte, akinek két szemében azonos eredetű, de különböző typusú retinaelfajulás volt kimutatható. A hemeralopia jelenlétét szerző nem tartja a kórfolyamat szükségképpeni velejárójának s a histologiai alapok mellett egyéb komponensek után való kutatást tart szükségesnek. Irodalom 1. Arit: Krankheiten des Auges. 1856. П1. 101—102. — 2. Leinjelder : Tr. Am. Acad. Ophth I960. 54:607. — 3. Gonin: Cit. Axenfeld, Leber. — 4. Leber: Die Krankheiten des Netzhaut. (Graefe—Saemisch—Hess Hdb.) 1916. II. 1092—1094. — 5. Axenfeld,: Kl. M. f. A. 1909.47. Scmidt- Rimpler pótfüzet: 53. A régi irodalom bőséges ismertetésével. — 6. Scheerer : Kl. M. f. A. 1927. 78. Axenfeld-szám : 165. Joseph, Marlow, Reid s Usher cikkeire s a forrásokra való utalással. — 7. Francois: Ophthalmologica. 1949. 118:1. — 8. Bíró: Szemészet. 1949. 4. 214. — 9. Marii : Acta Soe. Ophth. Jap. 1937. 41:81. lief. Zbl. f. g. O. 39:331. — 10. Winkler : Kl. M. f. A. 1940. 105:594. — 11. Di-eisler: Acta Ophth. 1948. 26:385. 120
