Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
moltak be АН-kezelésre. Bothmann (54) javulást főképpen tarsalis formánál látott, míg a limbális formánál nem talált lényeges változást. Beigelmann (55) (1950) monográfiájában, melyet 236 CV-eset tanulmányozása alapján írt, tárgyalja mindazon therapiás törekvéseket, amelyeket az AH bevezetéséig alkalmaztak. Beigelmann ezzel mintegy befejezi a betegség III. történelmi periódusát, a többé-kevésbbé eredménytelen tüneti kezelés korszakát, ö azonban még csak lokálisan adstringenseket, enyhébb limbushyperplasiáknál subconj. adrenalin injectiót és az AH-okat per os ajánlja. Az allergiás megbetegedéseknek a Went (56) és Keztyűs (56) által előállított p-aminobenzolhistamin-azoproteinnel történő gyógykezelése ma már mind szélesebbkörű. így az allergiás eredetű szemészeti kórképek közül a CV néhány esetében H-azoprotein kezelésre jó eredményről számolt be Albert a debreceni sytnposionon (57). A HAP- therapia e téren történő kiértékeléséhez azonban nagyobb beteganyag feldolgozása volna szükséges. Mindenesetre a CV-therapiának új útját je’enti a Went—Keztyűs-féle HAP bevezetése. 5. ACTH és cortison kezelés. Az újabb angolszász irodalomban több szerző számol be az adrenocorticotrop hormon (ACTH) és cortison therapiáról a CV-nál. Duke—Elder (58) a cortison-kezelésekkel foglalkozó közlések kiértékelésénél megállapítja, hogy a lokálisan kezelt 28 eset közül csak egy nem javult, míg a többi szokatlanul jól reagált. Az esetek 25%-a azonban rövid időn belül visszaesett. Saját esetében »drámai« javulást látott. A kezelés folyamatosan szükséges az egész szezonon át. A nem lokálisan, hanem általánosan kezelt esetekben az eredmény bizonytalan volt. Scheie (59) és munkatársai cortison cseppentésre, valamint Böhringer (60) és Weitler (60) súbconj. inj.-ra és kenőcsre a CV limbus pseudotúmorosus alakjánál láttak jó eredményeket. Duke—Elder (61) és munkatársai cortison hatásmechanizmusát több tényezővel magyarázzák. Ezek közül a CV tüneteinek a javulását a gyulladásnál fokozott permeabilitás lényeges csökkenése, a gyulladáshoz társuló exsudativ jelenségek visszafejlődése okozza. A granulatiós szövetképződést és a sejtes beszűrődést a cortison gátolja. Érdekesek Rossi (62) és Fernaro (62) kísérletei, akik ACTH-cseppentés után az eosinophil-sejtek számának a csökkenését észlelték, amely körülmény szerintük bizonyíték a CV-nál fennálló csökkent mellékveseműködésre. Egereken a mellékvesekéreg kiirtása után a histamin toxicus hatása 50—100%-kal fokozódik (Halpren) (63) és Wood (63), ezt a toxicitást az АН-ok nem tudják ellensúlyozni (Nasmyth) (64). Ebből arra következtetünk, hogy az antigen-antitest reactiónál felszabaduló H-anyagot a mellékvesekéreg produktuma ellensúlyozza és ez a folyamat CV-nál a mellékvesekéreg csökkent működése miatt zavart szenved. Az АН-ok csak — ha hvpofunctiós is — meglevő mellékvesekéreg mellett tudják ezt a hatást blokkírozni. 6. Filatov-féle szöveti kezelés. Habár a biogen stimulatorok hatásmechanizmusáról alkotott felfogásúnk alapján aCV nem tartozna a szöveti therapia területébe, mert hiszen mind a limbusban, mind a tarsalis kötőhártyán proliferativ folyamatról van szó, mégis e téren is történtek kísérletek. így Sokolik (65) csukamájolaj-kezelésre (1 ccm im. inj. 5—10 alkalommal) javulást, Barrois (66 )pedig placenta-kivonattal jó eredményeket ért el. A pécsi szemklinika szöveti therapiás beteganyagán több CV-nál végeztünk kezelést placentakivonattal. A mi eredményeink nem ilyen szembetűnőek, kétségtelen azonban, hogy a viszketést jól befolyásolta és a betegek közérzése is javult. Összefoglalás A conjunctivitis vernalis kezelésében mutatkozó különböző irányelvek annak tulajdoníthatók, hogy a kóroktan nem egységes. Ma a betegség keletkezésére vonatkozólag az allergiás elmélet általában az elfogadott. Ennek megfelelően az antihistaminicumokkal való lokális és általános kezelést kell előnyben részesíteni a nem specifikus 116 [
