Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
3. Desemibilisalás. A szervezet túlérzékenységének csökkentésére irányuló új therapiás kísérletek eredményei nem mindig meggyőzőek. Míg Hart (22) és Dimitriou (22) a lépnek kis adagokkal (100 r) végzett rtg-besugárzásával, Iliff (23) pedig beta-sugárzással ért el jó eredményeket és 30%-ban gyógyulásról, 63%-ban javulásról számol be, addig Rubino (24) és Simonelli (24) thymus-besugátzási kísérletei hatástalanok maradtak. Nolasco (25) D2-vitaminnal, Vassilipoulos (26) intramuscularis autohaematotherapiás kezeléssel kedvező eredményeket ért el. Az allergiás tünetek praepubertalis fokozódása arra mutat, hogy a betegség a belső secretiós rendszer működésével függ össze. Lehetségesnek tartjuk az autogen hormonallergének szerepét, habár idevonatkozó ismereteink még nincsenek. Azonban ugyanúgy mint a menstruatióval kapcsolatos allergiás jelenségek pubertaskori típusánál Hajós (27) semmiféle hormonális therapiát nem tart indokoltnak, úgy a hormon desenzibilizálást CV-nál sem látjuk szükségesnek. Ismeretes ugyanis, hogy az esetek legnagyobb részében a tünetek spontán javulnak, illetve megszűnnek a pubertással járó hormonalis szint kiegyensúlyozódásakor. 4. Antihistaminicumok. Az allergiás jelenségek befolyásolása antihistamin (AH) anyagokkal azon a feltevésen alapul, hogy a kapillárisok, simaizmok allergiás reakcióit H-anyag felszabadulása okozza (Dale (28), Laidlaw (28), Biedl (29), Kraus (29), Tb. Lewis (30) és mások). Az antigen-antitest reakciónál a sejtfehérjéből felszabaduló sokkmérgek közül (H, avethylcholin, heparin, proteolyticus fermentek mint H-anyagok) a histamin játssza a főszerepet. A H ugyanis a simaizom elemekre kontraháló, a kapillárisokra tágító és permeabilitást fokozó, a legtöbb exocrin mirigyre secretiót fokozó, míg bizonyos perifériás idegreceptorokra izgató hatással van ; főképpen olyanokra, amelyek a viszketés érzését szolgálják. Ezen hatások közül a CV allergiás paroxysmusában a vérbőség, könnyezés és viszketés erősen szembetűnőek. Az antigen-antitest reakció (A—A), illetve a sokkmérgek felszabadulását csökkenthetjük, esetleg megakadályozhatjuk (Unna (31) szerint) többféle módon : 1. elhárítjuk az A—A contact üst, 2. emeljük az antitest-titert, 3. nem specifikus antagonistákat alkalmazunk, 4. histaminasekat alkalmazunk (bár ezek hatásossága nem áll minden kétségen felül), végül 5. a szorosabb értelemben vett antihistaminicumokat használjuk. A CV kezelésénél az A—A kontaktus elhárítása, vagyis az allergén távoltartása a szervezettől, miután nem ismerjük, nem vihető keresztül. Thera piánknak tehát a szervezet túlérzékenységének a csökkentésére, továbbá a kellemetlen tüneteknek AH-okkal való megszüntetésére kell irányulnia. Bélnyálkahártyából előállított histaminaset, más néven torantilt Boros (32) több esetben sikeresen alkalmazta CV-nál parenteralisan, Gordonoff (33), Schnitzer (34) és mások pedig szénanáthánál. A torantil azonban a kötőhártya kezelésére nem volt alkalmas. Hiányzott egy nemcsak parenteralisan, hanem a nyálkahártyára lokálisan is applikálható AH. Az utóbbi években számos АН-t állítottak elő, amelyeknek legtöbbje benzylanilin vagy diphenylmethan szerkezetből vezethető le. Aminoacethyl kötések : antergan, bridal, antistin, neoantergan, pyribenzamin, neohetramin, thvnelen, histadyl, tagathan, 3277 R. P. ; aminoaethyletherek: benadryl, decapryn, trimeton, tephorin, Sy 28, stb. Utóbbi két vegyületnek nincs szerkezetbeli rokonsága az előzőkkel, a pharmakologiai hatás és a vegyidet struktúrája között nem mindig fedezhető fel kapcsolat. E vegyiileteknek histamin.antagonista hatásukon kívül pharmakolog’ai mellékhatásuk is lehet, így pl. ismeretes kapilláris összehúzó és permeabilitást csökkentő, továbbá adrenalinsynergista hatásuk is. Ugyanakkor majdnem valamennyi AH némi lccalanaesthesiát okoz. Végül centrálisán ható komponensük is ismeretes, amely a legtöbb AH-nál abban áll, hogy a therapiás adagnak enyhe sedativ, vagy akár hypnoticus hatása van. 114 T
