Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 2. szám
alkalmazása mellett azonban megszűnt. Valószínű, hogy ezekben az esetekben a megmaradt erek részéről megnyilvánuló kompenzációs tágulás a nyomásemelkedés oka. Az esetek egyrészében a nyomásingadozás miatt mioticumokat kellett alkalmazni, azonban néhány heti alkalmazás után használatuk feleslegessé vált s csak öt olyan beteg van, akiknek naponta 2—3-szor adott mioticum szükséges a normal nyomás biztosítására, öt esetben a műtétet átmeneti — néhány hetes — nyomáscsökkenés után újabb tartós nyomásfokozódás követte, amiért négy esetben más műtétet kellett végezni, míg egynél az angiodiathermiát ismételtük meg jó eredménnyel. 1. táblázat. Glaukoma típus Operált esetek Műtét utáni szemnyomás Eredménytelen normal mioUcummal Simplex............................. 58 48 5 5 Infi, acutum (abs.)............ 11 — __ 11 Infi, chronicum ............. 17 — 6 11 Buphthalmus ................. 4 — 2 2 Aphakiás......................... 6 1 2 3 Secundarium . . ..:........ 4 — — 4 összesen ................. 100 49 15 36 Műtét utáni komplikáció nem fordult elő. Négy esetben a szúrások helyén kisterjedelmű sklera-nekrosis következett be alkalmatlan, rosszul szigetelt tűk használata miatt. Fertőzést egy esetben sem láttunk. Vérzést, degeneratiót s a lencse elsziirkiilését nem észleltük. Két esetben katarakta progrediens is állott fenn, a műtét ezekben sem gyorsította a lencse elszürkülését. A műtét után minden esetben astigmia jelentkezett, amely 4—6 D-t is elért, azonban átlag három hónapon belül lassan visszafejlődött. Az esetek nagyobb részében 0.5—2.0 D. astigmia állandósult. Megfigyeléseink szerint az astigmia foka illetve megszűnése és a tensio között semmi összefüggés nincs. Más glaukoma-ellenes műtéttel való összehasonlítás céljából öt beteg egyik szemén cyclodialysist, a másikon angiodiathermiát végeztünk. Három esetben a két műtét egyformán jó eredményű volt, értékelhető különbség egyik műtét javára sem mutatkozott. Egy esetben angiodiathermia után ismét nyomásemelkedés következett, míg az ötödik esetben cyclodialysis volt elégtelen eredntényű. Több esetben a műtétet más glaukoma-ellenes műtét vagy műtétek után végeztük tartós jó eredménnyel. Az esetek tanulmányozása során felmerült a kérdés, mi az oka a simplex-glaukoma 10 esetében mutatkozó részleges vagy teljes eredménytelenségének. A vizsgálatkor számításba vettük a műtét előtti tensio, látásélesség, látótér viselkedését, a betegség fennállásának időtartamát stb. Az öt eredménytelen esetből három absolut illetve fereabsolut szem volt, egyben aránylag jó látásélesség mellett erősen beszűkült látótér volt, míg az ötödik esetben a régebbi trepanatio helyén keletkezett fertőzés következményeként fellépett iridocyclitist követő seclusio okozta a nyomásemelkedést. Atovábbi öt eset tanulmányozása, melyben pilocarpin alkalmazása szükséges a műtét után is, a következőket eredményezte : Jó látásélesség, közepes látótér beszűkülés, a műtét előtti tensio azonban mindben mioticum alkalmazása nélkül 48—60 Hg. mm köpött volt. Ezek szerint azt a következtetést kellene leszögezni, hogy az angiodiathermia alkalmazása kétséges eredményű a glaukoma késői — absolut — szakában, nagyfok-59
