Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 2. szám
Tudjuk már, hogy fiatal korban, jó látású, közellátó szemet többszörösen operálni sokkal veszélyesebb, mint romló látás miatt, idősebb korban egyszer megoperálni. Azért kimondhatjuk, hogy ép lencséjű, közellátó szemhez nem nyúlunk, hanem a régebbieknél többet érő szemüveggel, esetleg érintkező üveggel javítunk a látásán. Csak a már látásromlást okozó lencsét távolítjuk el. Az operálás későbbi időpontjára elég okunk van. Ha pedig az öregkorában hályog miatt megoperált és emmetróppá vált myopiás felsóhajt : egész életemben így láthattam volna, megfelelhetünk rá : vakon is élhetne azóta, ha a korai műtét nem sikerül. Vitás maradt még, hogy közellátó szemeken gyakoribb-e a hályogműtét utáni látóhártya-leválás, mint a magától támadt ; gyakoribb-e tokosán vagy tokhasítással végzett esetekben. Nem tudjuk mit írhatunk sima műtét rovására. A tokhasítás hívei védőszerepet tulajdonítanak a megmaradt hátsó toknak, műtét közben kevesebb üvegtestet látnak és elmarad az üvegtestnek tokos műtét után állandóvá váló nagyobb mozgékonysága is, ami szerintük leválásért felelőssé tehető. A tokos műtét hívei arra hivatkoznak, hogy a jól végzett egyszeri operálás a legkisebb trauma, legenyhébb próbája a myopiás szemnek ; ellentétben azokkal a részben körülményes és rendszerint többszörös beavatkozásokkal, amik kéregrészek kisúrolása, csarnoköblítés meg utóhályognak behasítása, vagy kivonása formájában érik az ilyen, úgyis sérülékenyebb Vemet. Hályogmaradékos szemben az üvegtest megszakadása is veszélyesebb, mert késlelteti a felszívódást. A végső veszedelem mindig a látóhártya leválása, amit okozhat esetleg sugártest-gyulladás (Knapp), inkább azonban az üvegtest sérülése. Elhígult üvegtest vesztése maga veszélyt nem jelent, mert folyadékkal pótlódik. De minél többet szenvedett az üvegtest, főként discissiók által (Meller), annál betegebb szövet lett, aminek a szakadások keletkezésében való szerepét mindenki elismeri. Vitás még az is, hogy kerek pupillán át operáljuk-e a nagyfokban közellátókat is. Nagyobb seb kell hozzá, de a meghagyott szivárvány műtét közben védi az üvegtestet. A gyógyulás kényesebb, de a látás jobb, ha kereken hagyjuk a szembogarat. És az épen hagyott záróizomnak kicsúszás ellen is van védő szerepe. A legújabb irodalomban is találunk olyan közléseket, amelyek a legnagyobb óvatosságra intik a szemorvosokat és pl. mindig kétízben operáltatnak : előbb teljes iridektomiát, egy hónappal később tokból való kivonást ajánlanak, az eredményt pedig igen kétesnek mondják (Leoz, 1947,1. Sőt az is olvashatjuk, hogy a hályogot nagyfokú myopia eseteiben behasításokkal kell megérlelni (Sobhy, 1948). A hályogműtét fejlődésének fokmérője, hogy most már több szemész a közellátó szemek tokos és kerekpupillás műtétének híve (Velhagen). Mi is ezekhez tartozunk Aki otthonos a tokos műtétekben, annak a nagyfokban közellátó szemeken végzett teljes kivonás nem sokkal nagyobb feladat. Az operáknak pedig többet használhatunk veíe. A kerek pupilláról néha lemondunk, nemcsak kénytelenségből, hanem akkor is, ha erőltetése nem lenne okos dolog. Az utóbbi években 30 kisebb-nagyobb fokban közellátó szemen végeztünk hályogkivonást. A magunk vizsgálta, magunk operálta esetek tapasztalatai alapján mondjuk el, mit tartunk jónak. Akkora anyagunk nincs, hogy százalékos számhasonlitásra jogosítana. A nagyfokban közellátó szem többnyire csupán az ora serrata mögötti részében tér el a normálistól, ahol pedig tennivalónk nincsen ; a műtét helye nem különbözik, a csarnok mélyebb volta könnyebbség. Az ínhártya kevésbbé merev, mint a tömör üvegtestű, nem myopiás szemeké. Nagyon perifériás sebtől óvakodni kell, úgy sincs rá szükség. Kintülő szemen még könnyebb is operálni. Sok novocainnak a szem mögé juttatásával ne fokozzuk a veszélyt ; a kidülledés a kezelés napjaiban úgyis gondot okoz még varrt sebű szemen is. Erősen myopiás szem tokos és kerekpupillás műtétében a sebnek varrattal való biztosítását elengedhetetlennek tartjuk. Papolczy szerint operálunk. Hályogsebet 53
