Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 2. szám
A csarnokvíz kémiai vizsgálata réz jelenlétében Tichomirov, P. E. Vesztnyik oftalmologii 29 : 9. 1950. A szembe került idegentest jellegéről elsősorban a sérült által elmondottakból következtethetünk. A kérdés egyszerű, ha a sérült biztosan tudja, hogy fém pattant a szemébe. Ha azonban az anamnesis alapján nem dönthető el biztosan, hogy milyen az idegentest, megkísérelhető a mágnespróba. Ha az idegentest nem bizonyult mágnesesnek, komoly megfontolás tárgyát képezi a további teendő. Békeidők sérülései esetén általában a sérült tudja, hogy milyen anyagú idegentest csapódott a szemébe ; ritka kivétel az, hogy nem tud megfelelő felvilágosítást adni. Háborúban nehezebb a helyzet, gyakran igen nehéz megmondani, milyen anyagból van az intraocularis idegentest. Röntgenfelvétel kimutatja idegentest jelenlétét a szemben, de nem dönti el, hogy vas, réz, vagy egyéb fémből van-e? Negatív mágnes próba nem jelenti feltétlenül azt, hogy az idegentest amagnetikus ; minden szemészoperatőr tudja jól, hogy bizonyos körülmények között mágneses idegentestek esetén is negatív lehet a mágnespróba. Fontos azonban tudni azt, hogy milyen anyagú idegentest van a szemben — a szem további sorsa miatt —, mert a nemmágneses idegentestek különböző hatást gyakorolnak a szemre, pl. a réz és öntvényei veszélyesebbek, mint az ólom. Feltétlenül fel kell hívni a figyelmet az olyan esetekre, amikor kétségtelen, hogy a sérülést rézszilánk okozta, melyet a röntgenvizsgálat esetleg nem is mutat, a gyanút a periodikusan fellépő iridocyclitisek, a csarnokban és üvegtestben mutatkozó fibrines exsudatum keltik csupán. Ennek a kérdésnek eldöntése miatt fordulunk a csarnokvíz kémiai vizsgálatához, mivel tudjuk, hogy a réz oxidálódik és bele kerül a szem folyadékaiba. A vas jelenlétének kimutatása a szem belsejében régen ismeretes. Réz kimutatására egy methodika ismeretes csupán — a Mammoli-féle eljárás — ez a módszer azonban igen komplikált és nem elég érzékeny. Mi a kémiában jól ismert Feugl-féle cseppanalízist használtuk, mely olyan érzékeny, hogy egy csepp folyadékban levő igen kismennyiségű réz kimutatására is alkalmas. A reakció alapja az, hogy a réz, mint katalizátor meggyorsítja a 3 értékű vas egyesülését hyposulfittal. Ehhez a reakcióhoz 3 reagens szükséges : rodánkálium, ferrichlorid (FeCl3) és hyposulfit. Az oldatok elkészítése a következőképpen történik: 2 gramm rodánkáliumot 50 ccm destillált vízben oldunk ; 1,5 gramm ferrichloridot 50 ccm destillált vízben és 21,81 gramm hyposulfitot 1 liter destillált vízben oldunk. A reakció methodikája : tárgylemezre teszünk 1 csepp csarnokvizet, melléje egy csepp destillált vizet. Üvegpohárban összeöntünk azonos mennyiségű rodánkáliumot és ferrichloridot, az új vegyidet vörösszínű. Tiszta pipettával ebből a vörösszínű ferrirodanidból 1 cseppet adunk a vizsgálandó csarnokvízhez és a kontroll destillált vízhez. Mindkét folyadék a hozzáadott ferrirodanidtól vörösszínű lesz. Egy-egy csepp hyposulfitot adunk hozzá, üvegpálcával megkeverjük. Ha a vizsgálandó folyadékban 4 Szemészet —\2 49
