Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
Pavlov tanításának mérhetetlen a jelentősége és túllépi nemcsak az élettan és orvostudomány kereteit, de még a biológiáét is. Az ember lelki működésének megértésében és magyarázatában — beleértve azt a tant is, hogy a tudat nem valami misztikus erőknek, hanem a nagyagykéreg működésének a következménye — Pavlov tana a természettudomány területén a marxi-lenini dialektikus materializmus helyességének és megdönthetetlenségének legfontosabb és legékesebb bizonyítéka. rl anának mélvenszántó bölcseleti oldala mellett Pavlov változatlanul és fáradhatatlanul követelte az élettani mechanizmusok együttműködésének tisztázását a szervezet élettevékenységének minden egyes megnyilvánulásában. Minden ily tisztázás konkrét hozzájárulást jelent a pavlovi eszmei hagyaték feldolgozásában és lehetővé teszi a szervezet és a külső környezet közötti viszony megértését is, aminek Pavlov oly döntő jelentőséget tulajdonított. Felfogása szerint ugyanis a szervezet és a külső környezet egymással elválaszthatatlan kapcsolatban állanak és a feltételes reflexek szerepe, keletkezésük és megszűnésük, oly tényező, mely a szervezet és az azt környező külső kör közötti szükségszerű egyensúlyt folyamatosan határozza meg. Л Központi Szemészeti Intézetben az utolsó évek folyamán megkísérelték, hogy Pavlov eszméit a mi szakmánkban is alkalmazzák. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy e kísérletekkel nem fejeződhetik be a pavlovi tanok bevezetése a szemészeti tudományos kutatásba. Viszont már az is, amit eddig elértünk, különösen értékes, mert megengedi, hogy kijelöljük a tudományos és gyakorlati szemészet új irányzatát, melyben a pavlovi hagyaték konkrét alkalmazást nyer. Ez mindenekelőtt a glaukoma kérdéseit illeti. Ismeretes, hogy ezt a betegséget az utolsó 100 év folyamán sokat tanulmányozták. Patogenézise tekintetében az alaktani, biokémiai és sok egyéb mindezideig megoldatlan maradt. A klinikusok már régóta tudják, hogy a lelki izgalmaknak mily nagy a jelentőségük a glaukomás rohamok keletkezésében. E tényeket számos szerző ismertette és sok példával szemléltette az irodalomban. Nincs már semmi kétség a tekintetben, hogy itt a központi idegrendszer, a nagyagykéreg közvetlen befolyásával van dolgunk. Hazai kutatóink : 31. J. Fradkin és L. Sz. Levina már a Központi Szemészeti Intézet VI. nagygyűlésén tartott előadásukban rámutattak arra, hogy ki lehet dolgozni feltételes reflexeket a szemfeszültséggel kapcsolatban. E szerzők szerint a szem feszülése törvényszerűen emelkedik, ha a metronóm ütésére feltételes reflexeket építünk ki. Ezirányú felfogását fejtegetve Fradkin a glaukomát oly folyamatnak tekinti, mely a központi idegrendszer izgalmával függ össze. Az izgalom főleg a hypothalamikus központokban lokalizálódik és a nagyagykéreg ellenőrzése és befolyása alatt áll. E felfogásból kiindulva a Központi Szemészeti Intézet munkatársai az utolsó években sorozatos vizsgálatokat végeztek oly célból, hogy kimutassák a központi idegrendszer szerepét a glaukoma keletkezésében. Bár ezekna vizsgálatok egyelőre csak megközelítik a glaukoma keletkezés fiziológiai mechaizmusát, mégis jelzik, hogy a pavlovi megállapításokból kiinduló, helyesen irányított munka már most is felmutat bizonyos eredményeket. így E. N. Szemenszkája és ilí. I. Sztrucskov (az. Intézet fiziológiai optikai osztálya, vez.: Sz. V. Kravkov int. tanár) kimutatták, hogy a szemnek úgynevezett funkcionális labilitása, mely a nagyagykéreg funkciójának függvénye, a kezdődő glaukoma igen finom és korai tünetének tekinthető. Fradkin prof., F. I. Dobromilyszkij prof., Szemenszkaja és Sztrucskov a hypothalainikus területek működési áramainak regisztrálásával kimutatták, hogy az encefalogramm a glaukomás és normális esetekben különböző, úgy hogy egyes esetekben lehetővé teszi a glaukomás folyamat megállapítását. A glaukoma kezdeti szakában a szem szín- és kontrasztérzékenységi ingerküszöbének vizsgálata (E. B. Babkin és T,. B. Bjelouszova) kimutatta, hogy a látószervnek 2
