Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)

1952 / 1. szám

A raethodikát illetően helyesebb lett volna nézetein szerint az utánvizsgálatokat mikromód■szerrel végezni, melyre több megoldás nyílik, elsősorban pH-mérések segítségével (Glick stb.). A retrobulbáris novocain az ACH-termelést »blokkolja« (pupilla kitágul!), de a szöveti esteraseaktivitást a periférián gyakorlatilag nem (szemben a helyi érzéstelenítőkkel).

Szerzők a serumban csökkent esterase-aktivitást találtak : ez nem-fajlagos, ú. n. pseudo-CHE. Nem említik Vanysek ellenkező leletét, ki — Gallois-vaX megegyezően — fokozott aktivitást talált, neurovegetativ labilitás jeleként (Ceskoslov. Oft. 1948, 4.) . E kérdést hazánkfia, Raulon már 1943-ban leszögezte : glaucomások serum-CHE aktivitása nem tér el a normálistól. Figyelemreméltók Bourcart észleletei, ki fokozott aktivitásnak tudja be a retinális érgörcsöket: ez sympathicotonia jele lenne.

Mindezen megállapítások tudatában továbbra is úgy érezzük, hogy a csarnokvíz-diagnosztika, melyet Amsler és társai építettek ki napjainkban, továbbra is járható utat jelent a glaucomás szem biokémiai viszonyainak feldolgozása szempontjából. E téren közleményünkkel a kezdeményezők között állunk. A CHE-kérdés szövevényes complexumában ifj. Rötth megfigyelései döntő

irányt szabtak.

Grósz István dr.

Válasz

dr. Grósz István hozzászólására

Közleményünkben félreértésre alkalmas mondat csakugyan szerepel Grósz és Goreczky vizsgálataival kapcsolatban, azonban az összefoglalásukban nyert kiértékelés, hogy »az egészségeshez viszonyítva, a glaucomások csarnokvizének aktivitása gyakran emelkedett (átlag háromszorosára)« egy bizonyos fokig végleges álláspontnak hangzik. Mi significans differenciák hiányában ennek az állásfoglalásnak kellő megalapozottságát nem látjuk. Cikkünkben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy normal és glaucomás CHE értékeik azért nem alkalmasak kóroki következtetésre, mert az Ammon methodikában ilyen kis különbségek hibának tekinthetők. Egyébként a methodikai nehézségekre és az egyes glaucoma típusok különböző csamokvíz CHE értékére vonatkozó megállapításukat megemlítettük.

Vizsgálataink sem a normal, sem a glaucomás esarnokvízben CHE aktivitást nem mutattak ki. ezért foglaltunk el tagadó álláspontot a csarnokvízből nyert értékek alapján a CHE aktivitás kóroki szerepével kapcsolatban. Bár nem zártuk ki azt a lehetőséget, hogy lehetnek a glaucomának olyan stádiumai, amelyeknél CHE aktivitás kimutatható, de ennek felvételére csak significans differenciák jogosítanának. Igaz, hogy Grósz által is említett nehézségek miatt magunk is csak kisszámú vizsgálatot végeztünk, azonban az általuk kb. ugyanolyan számban végzett vizsgálatok eredményeivel szemben egyszer sem láttunk aktivitást.

A retrobulbaris novocain gátló hatására vonatkozó megállapítást tovább is kénytelenek vagyunk fenntartani, a gyakorlat is felfogásunkat igazolja : Retrobulbaris inj. után az eserin hatástalan, míg a pilocarpin hatásos.

A serum-CHE aktivitás csökkenésével kapcsolatban annyit jegyzünk meg, hogy amennyiben Gallois és Vanysek fokozott CHE aktivitási eredményei vegetativ labilitás jelei, úgy a csökkent értékek ugyanannak tekinthetők. Ifj. Rötth értékes vizsgálataira több helyen hivatkoztunk, a hozzászólásban említett részre utaltunk, részletesen a közlemény meghatározott terjedelme miatt nem tárgyaltuk.

Kétségtelen, hogy Grósz és Goreczky a csarnokvíz CHE aktivitás vizsgálata terén hazai viszonylatban kezdeményezők s különösen érdemük, hogy a kérdésre a figyelmet felhívták. Sajnos, a mi véleményünk szerint a csarnokvízvizsgálatok nem alkalmasaki a CHE szerepének tisztázására, vagy csak akkor, ha sokkal érzékenyebb methodika áll majd rendelkezésünkre. A Zeller által módosított Ammon-eljárás érzékenysége a Glick-féle módszertől alig marad el.

Arató István dr. és Arató Mikós dr.

26