Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
ciliare kivonata tensioingadozásokat hoz létre az ép szemen és ez a hatás fokozottabban érvényesül glaucomás szemen. Az irodalomban található adatok a normal szem folyadékai és szövetei CHE tartalmára vonatkozóan ellentmondóak. Az ép szemek csarnokvizének eholinesteraseaktivitása állatfaj onkint különböző értékű. Brückner jól értékelhető aktivitást mutatott ki ló és marha csarnokvizében, ezzel szemben Uwnüs és Wolf, valamint Wewe és Fischer aktivitást nem találtak. Wewe és Fischer csak a, második csarnokvízben, vagy enucleált szemek 5—6 órai állása után találtak cholinesterase aktivitást a csarnokvízben. Ezért feltételezték, hogy a esarnokvíz cholinesteraseja vagy a vérből, vagy post mortem a szem szöveteiből kerül a csarnokvízbe. Hasonló eredményiek voltak Jaffe macskákon végzett vizsgálatai, aki szintén csak a második csarnokvízben tudott cholinesterase aktivitást kimutatni, melynek mennyisége a csarnokvíz fehérje tartalmával arányos volt, ezért ő is azt tételezte fel. hogy a csarnokvíz cholinesteraseja vér eredetű. Még feltűnőbb ellentmondás van a glaucomás csarnokvíz és serum cholinesterase aktivitásával foglalkozó közleményekben. Bados a glaucomás és norma! egyének serum cholinesterase aktivitása között nem talált különbséget. Thomas, Veráin, Cordier, Henry a glaucomások csarnokvizében nem találtak aktivitást, ugyanakkor a serumban változó értékű aktivitást mutattak ki. Magasabb aktivitást észleltek a glaucomások csarnokvizében Vidal, Málbran, Mateucci, Grósz és Goreczlcy, míg Gallois és Herschberg a glaucomások serumában találtak iokozott cholinesterase aktivitást. Mateucci eredményei alapján feltételezi, hogy glaucomásoknál az uveában a parasympaticus működési csökkent,vagy a sympaticus működése fokozott. Grósz ésGoreczky a cholinesterase aktvitás fokozódásában látják a glaucoma egyik okát. Feltevésüket látszólag megerősítik Bloomfield eredményei, aki glaucomások csarnok vizében általában nem tudott acetvlcholint kimutatni - - szemben a normal csarnokvízzel — s ennek magyarázatát szintén a fokozott ГНЕ aktivitásban látja. Pletnewa és munkatársai a vizsgált glaucomások 34'5%-ban a csarnokvízben acetvlcholinszerű anyagot mutattak ki izolált békaszíven. Az említett ellentmondó adatok egyik oka valószínűleg az, hogy a szerzők különböző érzékenységű methodikát alkalmaztak vizsgálataiknál. Igv Jaffe a Stedmanmódszer. Brückner az Ammon-eljárást, Roetth jun. Hestrin colorimetriás methodusát követték, mások pedig a kcvésbbé pontos biológiai eljárásokat alkalmazták. A felsorolt irodalmi adatok és a bennük lévő ellentmondások indokolttá tették, hogy megvizsgáljuk, vájjon a normal és glaucomás serum és csarnokvíz CHE aktivitása között van-e különbség és annak változása szerepet játszhat-e a glaucoma aetiologiájában. Kísérleti rész A CHE aktivitás meghatározására számos módszert írtak le. A titratiós methodus» amelynek számos változata ismeretes (Stedman, E., Longo Vito Sorrentino et Colaeiuri) általában a lebontott ACH mennyiségéből következtetnek a CHE aktivitásra. A biológiai eljárások közül a Hellauer-íéle methodus alkalmazása békaszíven történik, ff. Scheiner pedig a. béka rectus abdominalis contractio fél elernvedési idejét használja a CHE aktivitás kifejezésére. Ma a legelterjedtebben alkalmazott R. Ammon eljárása, amelynek szintén több módosítása ismeretes, de a lényeg mindegyiknél ugyanaz : Az CHE lebomlásakor keletkező ecetsav aequivalens mennyiségű C02 t szabadít fel és ennek mennyiségéből következtetünk a CHE aktivitására. Vizsgálatainknál E. A. Zeller által módosított Ammon-féle manometriás eljárást alkalmaztuk, amelynél emberi serum vizsgálata esetén 30 percig tartó kísérlet alatt az egyes 10 perces periódusokban a C02 linearis változása, illetve növekedése várható. A Warburg monometer főedényébe 1*5 ccm 0-16%-os ACH-t tettünk (Boche). az elfordítható mellékedénybe pedig 1 :6 higítású serumot, illetve csarnokvizet. (Oldásra és hígításra R30-as Ringert alkalmaztunk, amelynek összetétele a követ21
