Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 4. szám
villámgyors mozgással mindig ugyanabba az irányba (a betegen jobbra) kitér és pillanatokig tartó görcs után nystagmusszerűen oldódik. Felmerült az a kérdés, vájjon nem amblyopiás keresgélésről van-e szó, amit a mindkét szemen észlelt gyenge látás okozna. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az egyik szemen 0,3, a másik szemen 0,2 látásélessége volt kivizsgáltnak, akkor ennek lehetőségét a felhozottak alapján is el kell ejtenünk, azért, mert ilyen látásélesség mellett nem szükséges keresgélni, de azért is, mert a keresgélés azt jelenti, hogy keresgél, tehát összevissza néz a szemével. Vizsgált azonban nem összevissza nézett, nem keresgélt, hanem egy bizonyos irányban (akaratlagosan lefelé nézésnél) mindig ugyanazon kerülő úton haladva jutott el a kitűzött célig. Ez a kerülő út is stationer volt. Nem fordult elő tehát az, hogy ezt az utat kiszámíthatatlanul egyszer jobbra, egyszer balra keresgélve tette volna meg. De el kell vetni azt, hogy amblyopiás keresgéléséről van szó azért is, mert a szemmozgások ezen ismertetett zavara csak a lefelé tekintésnél volt meg, a többi irányban történő szemmozgásnál ezt nem észleltük. Meg kell említenem, hogy a tekintéselégtelenség vizsgálatát csak a szem egyébként normális viszonyai mellett végezhetjük. Ha tehát akár a szemgolyó mozgásában következett be valamilyen kóros változás, vagy az egyik szemen fénykerüléssel járó gyulladás keletkezett, a tekintéselégtelenség tárgyilagos vizsgálata nem lehetséges. Ezért nem tudok esetemről keskeny filmet bemutatni, mert bevallom, nem egy nap alakult ki bennem az a felfogás, hogy egy még nem ismert kórformával állok szembe s amikor idáig eljutottam, a szemmozgásokat a fénykerülés olyan mértékben befolyásolta, hogy ezek demonstráló fotografálásáról nem lehetett szó. Ha azonban betegem meg fog gyógyulni, ezt utólag pótolni fogom. Neurológiai szempontból konziliárusom, Juba magántanár semmi érdemlegeset nem észlelt. Az ismertetett eset egy új kórformának phenomenologiai értékű leírása. A további kutatás tárgya a tekintéselégtelenség kórképének ellenőrzése, esetek gyűjtése. Csak azután következhetik a tekintéselégtelenség mechanizmusa létrejöttének neurológiai vizsgálata. Összefoglalás Az ismertetett esetben a szem összes akaratlagos mozgásai a lefelé irányuló szemmozgás kivételével normálisak voltak. A lefelé irányuló akaratlagos szemmozgás azonban csak kerülő úton volt lehetséges, míg a vezetett szemmozgás lefelé normálisan történt. A kerülő út úgy jött létre, hogy először oldalt és kissé lefelé, majd innen le és ugyanakkor a középvonal felé tekintve a szemgolyó egyenesen lefelé tekintő helyzetbe került. Vizsgált ezt a kerülő utat akaratlagosan meg tudta rövidíteni, de ezzel kapcsolatban mindig pseudo Graefe jelentkezett pár pillanatra. Nem lehet szó amblyopiás keresgélésről, hiszen csak a lefelé irányuló mozgásnál észleltük ezt, a többinél nem. A kerülő út mindig ugyanarra az oldalra irányult. Feltehető, hogy lefelé irányuló tekintéselégtelenségről van szó. A tekintésbénulás elfogadott nomenklatúrája alapján használtam a tekintés elégtelensége kifejezést a közleményben ismertetett kórforma megnevezésére. Ez azonban nem teljesen megfelelő, mert nem fedi teljesen, amit ezzel ki akarunk fejezni. Javaslom, hogy a tekintés szó helyett, a tekintésképesség kifejezést használjuk. A látás mértékénél nem a látás szót használjuk, hanem a látásélesség-et. Jelen közleményben tehát a tekintésképesség elégtelensége kórformáját adtam. 154
