Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
használt jelekkel (5 mm tárgy, 10 mm szín) közel normalis határokat találunk, kis jelekkel kiesés mutatható ki. Ugyanez áll a fektetés és nyugalombahelyezés folytán visszafekvó, de vissza nem tapadt retinára. Ha normál perimetriával kiesést kimutatni nem tudunk, lesötétített látótérvizsgálatot ajánl Traquair és Amsler. Ez azon alapszik, hogy a pigmentepitheltől elvált retina adaptatiós képessége hiányzik. Amsler operált betegeinek gyógyulását ellenőrizte ily módon (Maggiore perimeteren, normal és 1/16-ára csökkentett megvilágítással felvéve a látótereket, azok határai nagyjában egyezők, illetőleg 10°-nál kisebb a különbség sima gyógyulás esetén, az elzárás tökéletes. Lauber szerint műtét után a tárgyhatárok, majd a vörös és később a kék szín határai térnek vissza, Sallmann és Sveinson azt találták, hogy a színhatárok normalizálódása évekig tarthat. Általában a látótérvizsgálatok is azt az ismert tényt erősítik meg, hogy a gyógyulás szempontjából nem a beteg, hanem a leválás kora a döntő. Traquair szerint ablatio retinae eseteiben látótérvizsgálat döntő jelentőségű: 1. nehezen diagnosztizálható esetekben. 2. a leválás kiterjedésének megítélésére, 3. a levált retina működésének meghatározására, 4. esetleges kísérő második baj kiderítésére, 5. gyógyulásnál,. a functiók helyreállásának megítélése szempontjából. A látóterek viselkedését 56 esetben értékeltük ki. Az eljárás klinikánkon rutinvizsgálattá lett. A vizsgálat elkezdése előtt a beteg színlátását ellenőriztük Ischihara szerint. Vizsgálatainkat Maggiore-perimeterrel végeztük normal megvilágítással és Amsler szerint csökkentett fényben, felvételkor, műtét előtt, két héttel műtét után és a későbbi ellenőrzéskor. Általában 3—5 mm-es tárgy, 5—10 mm-es színes jelekkel vizsgáltunk. A vizsgálatokat mindenkor elvégeztük a nem ablatiós ép szemen is. Kezdetben a tárgy, kék, vörös és zöld határokat néztük, de hamarosan kiderült, hogy elég a tárgy, kék és vörös színhatárok felvétele, a jellemző elváltozást ezek kifejezik. Vizsgálataink eddigi ismereteinket jórészt megerősítik. Egyedül a műtét utáni látótereken találtunk eltérést: a sikeres műtét utáni gyógyult esetekben a tárgyhatárok javultak, a színhatárok is és a normalis színviszony helyreállt, Amsler szerint vizsgálva, ezeken nem volt a normalis és lesötétített látótér között lényeges különbség. Azon esetekben, ahol műtét után két héttel szemtükörrel gyógyulást állapítottunk meg, de látótérvizsgálattal a kék színhatárok a vörösnél szükebbek vagy azzal kereszteződnek, Amsler szerint vizsgálva a tárgyhatárok között 10°-nál nagyobb különbséget találtunk, sőt több esetben a színek eltolódása is kifejezettebb volt. A tükrözéssel megállapított gyógyulás ellenére előbb-utóbb recidiva lépett fel. Ugyancsak a gyógyultan távozott betegek ellenőrzésekor ez a körülmény hívta fel figyelmünket a változatlan jó visus és tárgyhatárok mellett a recidivára. Több esetben elvégeztük vizsgálatainkat közönséges perimeteren is, a kék szín beszűkülése és kereszteződése itt is kimutatható volt. Az így felvett látótereken a színhatárok nem mindig egyeztek a Maggiore-perimeteren kapottakkal. Ez érthető is, hiszen tudjuk, ha a színek úgy vannak megválasztva, hogy a kék a sárga, valamint a vörös és zöld komplementer színek, azonos háttér, megvilágítás és jelnagyság mellett egyezniük kell a kék határoknak a sárgával, valamint a vörösnek a zölddel. Az általában használatos perimeterek egyike sincs kompleM.Í25. <a ® ?s tárgy УL 96