Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
A sympathico és parasympathicomimeticus szerekre az efíektor-sejtek túlérzékenysége a megfelelő idegvégződések fokozatos elfajulásával arányosan emelkedik. A denervatio törvényének ismerete előtt természetesen az iris izolált készítményének ilyen szempontból való vizsgálata nem volt lehetséges, ezután is csak szórványos közlésekkel találkozunk. E vizsgálatok azonban nem a sphincter, hanem a dilatátor érzékenységének ellenőrzésére szorítkoztak (Síién, Cannon. Heath és Sachs). Mi a sphincter kettős beidegzésének kérdéséhez a denervatiós érzékenység elmélete alapján kívántunk közelíteni és eredményeinkről a következőkben számolunk be. Kísérleti rész Tekintve, hogy izolált irisen a kísérleti technika nagy mértékben igényes az izom finomsága miatt (16—20 mg) szükségesnek tartjuk röviden kiemelni azt a néhány szempontot, mely szerint eljártunk és ami hasonló irányú vizsgálatok kivitelére mások számára is hasznos lehet, tekintve, hogy tudtunkkal hazai vizsgálatok szakkörökben nem történtek. Aethernarcosisban enucleált macska- vagy nyúlszemet az aequator táján kettémetszük, a lencse eltávolítása után az uvea első részét gondosan lepraeparálva azt 37° C-os Murait által megadott Tyrodeba helyezzük. A lencse leválasztásakor gondosan kell ügyelni arra, hogy a lencsetok vissza ne maradjon az uveán, mivel jelenlétében a szivarranyhártya működése már erősen befolyásolt. Az irisből a pupillaris rész 3 mm-es darabját vágjuk ki körkörösen és azt a legvékonyabb nylonszállal pontosan szemben levő részein bekötjük, illetőleg felfüggesztjük 37° -os vízfürdőben. Mindezzel a művelettel gyorsan kell végezni, mivel az iris szövete és különösen a dilatátor oxigenhiáimyal szemben rendkívül érzékeny. A szalmaírókar könnyűségére és érzékenységére különös gondot kell fordítani. Az oxigenáramlást egész finomra kell szabályozni, mivel nagyobb buborékok már a finom sphincter-készítményt durván elmozgatják, megemelik az Írókart és elronthatják a kísérletet. Ügyélni kell arra is, hogy oxigenbuborékok ne tapadjanak esetleg az irisen, mivel már ez is befolyásolja az iris kinyúlását. A Tyrode hőmérséklete legmegfelelőbb 37° C-on, de apróbb ingadozásra az iris kevésbbé érzékeny, mint az oxigénellátás iránt. Az Írókar lehetőleg a legkisebb súrlódással érintkezzék a kymograph-papírral. A kymograph forgása percenként 0.7 cm legyen. Az oxigén megindítása után rendszerint elernyedt állapotban levő sphincter lassan kezd összehúzódni. Az Írókart olyan érzékenyen egyensúlyozzuk ki, hogy az izom elérhesse a legnagyobb kontrakciót. На 10-4 higítású acetyicholinra további emelkedés nincs, akkor ezt a maximális összehúzódás jelének tartjuk. Ebből az izomtónusból indulunk ki, ha tónuscsökkentő szerek hatását akarjuk vizsgálni. Általában igen nagy súlyt kel1 Jielyezni arra, hogy miként állítjuk be az izomtónust, mert helytelen kiindulásból o^ßyes szerek sokszor nem is vizsgálhatók. A kontroll iriskészítménynél az Írókar ^ -rhelése és a további feltételek természetesen mindig ugyanazok. A kísérlethez 67 macskát és 5 nyulat használtunk fel. Ebből részben elhullás, részben technikai zavarok következtében csak 32 állatot használhattunk fel vizsgálatainkhoz. Aethernarcosisban kiirtottuk a jobboldali ganglion cervicale superiust (postganglionaris sympathectomia). Az állat ébredésekor az azonos oldali pupilla már szűkebb volt, a pislogó hártya előre esett, a szemrés is szűkebb volt. A denervatio után 36—40 óra múlva 50 mg adrenalin intravénás beadása után kifejezett paradox mydriasist kaptunk. Ezt a jelenséget már Langendorf (1900) régen megfigyelte, de magyarázatát csak Cannon adta meg. Az általános részben már röviden foglalkoztunk a Cannon— Rosenblueth-féle denervatiós törvénnyel, melynek értelmében minden idegi ellátástól megfosztott szerv túlérzékeny lesz bizonyos idő múlva chemiai mediatorával szemben. 62
