Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)

1951 / 2. szám

A sympathico és parasympathicomimeticus szerekre az efíektor-sejtek túl­érzékenysége a megfelelő idegvégződések fokozatos elfajulásával arányosan emel­kedik. A denervatio törvényének ismerete előtt természetesen az iris izolált készít­ményének ilyen szempontból való vizsgálata nem volt lehetséges, ezután is csak szór­ványos közlésekkel találkozunk. E vizsgálatok azonban nem a sphincter, hanem a dilatátor érzékenységének ellenőrzésére szorítkoztak (Síién, Cannon. Heath és Sachs). Mi a sphincter kettős beidegzésének kérdéséhez a denervatiós érzékenység elmélete alapján kívántunk közelíteni és eredményeinkről a következőkben számolunk be. Kísérleti rész Tekintve, hogy izolált irisen a kísérleti technika nagy mértékben igényes az izom finomsága miatt (16—20 mg) szükségesnek tartjuk röviden kiemelni azt a néhány szempontot, mely szerint eljártunk és ami hasonló irányú vizsgálatok kivitelére mások számára is hasznos lehet, tekintve, hogy tudtunkkal hazai vizsgálatok szakkörökben nem történtek. Aethernarcosisban enucleált macska- vagy nyúlszemet az aequator táján ketté­­metszük, a lencse eltávolítása után az uvea első részét gondosan lepraeparálva azt 37° C-os Murait által megadott Tyrodeba helyezzük. A lencse leválasztásakor gon­dosan kell ügyelni arra, hogy a lencsetok vissza ne maradjon az uveán, mivel jelen­létében a szivarranyhártya működése már erősen befolyásolt. Az irisből a pupillaris rész 3 mm-es darabját vágjuk ki körkörösen és azt a legvékonyabb nylonszállal pon­tosan szemben levő részein bekötjük, illetőleg felfüggesztjük 37° -os vízfürdőben. Mind­ezzel a művelettel gyorsan kell végezni, mivel az iris szövete és különösen a dilatátor oxigenhiáimyal szemben rendkívül érzékeny. A szalmaírókar könnyűségére és érzé­kenységére különös gondot kell fordítani. Az oxigenáramlást egész finomra kell szabá­lyozni, mivel nagyobb buborékok már a finom sphincter-készítményt durván elmoz­gatják, megemelik az Írókart és elronthatják a kísérletet. Ügyélni kell arra is, hogy oxigenbuborékok ne tapadjanak esetleg az irisen, mivel már ez is befolyásolja az iris kinyúlását. A Tyrode hőmérséklete legmegfelelőbb 37° C-on, de apróbb ingadozásra az iris kevésbbé érzékeny, mint az oxigénellátás iránt. Az Írókar lehetőleg a legkisebb súrlódással érintkezzék a kymograph-papírral. A kymograph forgása percenként 0.7 cm legyen. Az oxigén megindítása után rendszerint elernyedt állapotban levő sphincter lassan kezd összehúzódni. Az Írókart olyan érzékenyen egyensúlyozzuk ki, hogy az izom elérhesse a legnagyobb kontrakciót. На 10-4 higítású acetyicholinra további emelkedés nincs, akkor ezt a maximális összehúzódás jelének tartjuk. Ebből az izom­tónusból indulunk ki, ha tónuscsökkentő szerek hatását akarjuk vizsgálni. Általában igen nagy súlyt kel1 Jielyezni arra, hogy miként állítjuk be az izomtónust, mert hely­telen kiindulásból o^ßyes szerek sokszor nem is vizsgálhatók. A kontroll iriskészít­­ménynél az Írókar ^ -rhelése és a további feltételek természetesen mindig ugyanazok. A kísérlethez 67 macskát és 5 nyulat használtunk fel. Ebből részben elhullás, részben technikai zavarok következtében csak 32 állatot használhattunk fel vizsgála­tainkhoz. Aethernarcosisban kiirtottuk a jobboldali ganglion cervicale superiust (postganglionaris sympathectomia). Az állat ébredésekor az azonos oldali pupilla már szűkebb volt, a pislogó hártya előre esett, a szemrés is szűkebb volt. A denervatio után 36—40 óra múlva 50 mg adrenalin intravénás beadása után kifejezett paradox mydria­­sist kaptunk. Ezt a jelenséget már Langendorf (1900) régen megfigyelte, de magyarázatát csak Cannon adta meg. Az általános részben már röviden foglalkoztunk a Cannon— Rosen­­blueth-féle denervatiós törvénnyel, melynek értelmében minden idegi ellátástól meg­fosztott szerv túlérzékeny lesz bizonyos idő múlva chemiai mediatorával szemben. 62

Next

/
Thumbnails
Contents