Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
dilatátor összehúzódása adrenalinra és cocainra a sphincter elernyedése nélkül és viszont a sphincter összehúzódása eserinre a dilatátor elernyedése nélkül történik. Ugyanekkor a pupilla szűkülése, illetőleg tágulása fényre, konvergenciára és lelki behatásokra létrejött. Bár vizsgálatai fiziológiás környezetben történtek, még sem meggyőzőek, mivel — mint mondja — a két izom csak többé-kevésbbé volt egymástól izolálva. Igen élénk vita folyt a kettős beidegzés kérdésében Münch és Poos között. Az előbbi szerző kétségbe vonta azt, hogy a két izom egymástól függetlenül vizsgálható lenne, mert bennük az idegrostok többé-kevésbbé kevertek. Nem ismerte el továbbá, hogy macskának, melyen Poos dolgozott, van külön záróizma s a Poos által talált aktiv sphincter-elernyedés adrenalinra nem egyéb, mint a dilatátor aktiv kontrakciója. Münch a stromasejtek izomtermészetéről vitatkozik és a két izom szigorú anatómiai elhatárolását nem ismeri el. Poos feleletül ezen kérdésekre szövettani készítményekkel bizonyította macska-irisben a két izom létezését. A stroma-szövet izomtermészetének hypotheisét tagadja és kísérletei alapján továbbra is kitart a sphincter kettős beidegzése mellett. A sphincterbe besugárzó dilatátor-rostok felvételére kevés alap van, mert az eserinnel előidézett sphincter-összehúzódás magaslatán elegendő adrenalin- és cocaindosis azonnali nagymértékű elernyedést okoz. Ez az elernyedés oly nagyfokú (5—8-szoros), hogy csak a körkörös izom elernyedése mellett érthető, a radialis rövidebb izom az Írókar ilyenfokú kilengését nem okozhatja. Ezenkívül elektromos, mechanikai és hideginger alkalmazása mellett sohasem lehetett megfigyelni a kontrakciós gátlást vagy az izom kinyúlását, ezzel szemben a sphincter összehúzódása ugyanazon áramingerlés mellett adrenalin hatására megkisebbedik. Mindezek azt bizonyítják, hogy az ú. n. »anatómiai tisztátalanságok« a sphincterben a kísérlet egyértelműségét nem zavarják. Általános anatómiai és élettani kérdések Mivel jelen dolgozatunkban a kettős beidegzés kérdéséhez a modern neuro-fiziologia eredményein keresztül kívánunk közelíteni és a kérdés az, hogy a sphincter sympathicus ellátása bizonyítható-e további adatokkal, elkerülhetetlen, hogy ne emlékezzünk meg az iris sympathicus ellátásának és az idegingerület átvitelének kérdéséről. A sympathicus három neuronos pályájának centrálisán fekvő részét itt kevéssé kell részletezni, mivel bennünket elsősorban a harmadik neuron érdekel és vizsgálatainkhoz a kiindulópontot a sympathicus perifériás átmetszése képezi. A pupillára a vegetativ corticalis centrumoknak (homlokagyi és occipitalis kéreg) van befolyása. Az occipitalis kéregtől a hypothalamushoz húzódó rostok útja még nincs tisztázva. A homloki kéreg 6 és 8-as Brodmann-területének ingerlése után látható a pupilla változása. Innen az alsóbb sympathicus és parasympathicus centrumokhoz jutnak vegetativ rostok. A praefrontalis területen gátló sympathicus centrum tételezhető fel. Kárplus és Kreidl szerint a nucleus subthalamicus közelében a parasympathicus részére is van gátló centrum. Az1 antagonista centrumokat a praetectalis régióban levő külön integráló központ coordinálja. A pupillareactio vegetativ útjai innen a tectum mesencephalin keresztül a fasciculus dorsalis tegmentin és a fasciculus long, medialison keresztül a fasciculus interstitio-spinalisban futnak a centrum ciliospinalehoz. (Buds/e.) Itt kezdődik a második neuron, mely a ganglion cerv. sup.-ig tart. A harmadik neuron a ganglion cerv. sup.-tól két fő plexuson, a plexus caroticus és eavernosuson keresztül a nervus nasociliarissal. ill. a rövid és hosszú ciliaris idegekkel jutnak a szemhez, illetőleg az iris izmaihoz. Sympathicus-rostok érkeznek a szemhez, ezenkívül a facialissal és a plexus thympanicus felől is még tisztázatlan utakon. Az iris parasympathicus ellátásának kérdésében a helyzet korántsem ilyen bonyolult az oculomotorius rendszerben.
