Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
Az I. táblázat bemutatja az 1930—-1949. években felvett betegek számát, továbbá a felvételre került trachomás betegek számát és ezen belül a szövődmény nélküli és pannusos esetek számszerű megoszlását. Az I. táblázat adataiból a következőket látjuk : A kórházi ápolásba felvett trachomás betegek száma 1930-tól 1943-ig, amelyet kórházi szempontból még normális évnek vehetünk, nem mutat nagyobb ingadozást. A maximum 1930-ban volt, ami az 1928—30. években folyt intenzív kutatóvizsgálatok utórezgéseként fogható fel. Mérsékelt emelkedés látható az 1936—-39. években, aminek magyarázata abban van, hogy 1934-ben indult meg Lénárd Imre dr. irányítása mellett a magyarországi trachoma elleni küzdelem új szakasza. 1940-ben már a körülöttünk dúló háború visszahatásaként nemcsak a trachomás betegek számában mutatkozik mérsékelt csökkenés, de a felvett betegek abszolút számában is. Az 1942—-43. évek szaporulata az akkor visszacsatolt területek trachomás vidékeiről való. 1944—II. TÁBLÁZAT Év Kel vett trachomás betegek sz. kor c s o p o r ; о к 0—5 6—10 1 11—15 1 16—50 ISO éven felül 1930. 597 8 62 ' 90 382 55 1931. 506 16 50 57 346 37 1932. 427 7 34 49 290 47 1933. 476 и 49 73 293 50 1934. 570 23 74 109 301 63 1935. 482 21 63 114 232 52 1936. 556 12 82 111 269 82 1937. 569 10 100 95 284 80 1938. 565 18 80 76 312 79 1939. 532 10 63 79 302 78 1940. 488 19 44 58 285 82 1941. 470 7 25 54 323 61 1942. 514 9 41 62 330 72 1943. 550 5 25 61 379 80 1944. 312 1 8 25 254 24 1945. 170 2 6 22 111 29 1946. 246 7 14 25 163 37 1947. 313 3 16 48 170 76 1948. 392 7 45 68 216 56 1949. 368 — 36 89 202 41 9103 196 917 1365 5444 1181 (100%) (2-15%) (10-08%) (14-99%) (59-81%) (12.97%) 1945—46. abnormális éveknek számítanak és inkább a teljesség kedvéért vettem fel adatait a táblázatba. 1947—-49-ben minden trachomás vonalon határozott csökkenés van. Ezt lehet derűlátóan, de borúlátóan is magyarázni. Lehet, hogy a trachoma elleni küzdelem vidéki szakvonala jól működik és a célt : minél közelebb vinni a szakkezelést a betegekhez, úgylátszik közelítjük. Lehetséges azonban, hogy a kutatóvizsgálatok számára, pontos keresztülvitelük közismert nehézségeinél fogva, éppen a kórházi kezelést igénylő betegek nem eléggé hozzáférhetők. Ha azonban a pannussal szövődött esetek adatait nézzük, akkor azt látjuk, hogy itt is, minden hullámzás ellenére, határozott javulás mutatkozik az 1943. előtti állapothoz képest, amikor a pannusos esetek száma néha a 40%-ot is meghaladta. Az I. táblázat adataiból megállapítható, hogy a kórházi kezelést igénylő, tehát súlyos trachomában szenvedő betegek száma lassú, de állandó csökkenést mutat, ami a pannussal szövődött esetek számának apadásában is kifejezésre jut. Az utolsó három év adatai a magyarországi trachomahelyzet javulására engednek következtetni. 55
