Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
Második és harmadik esetünkben meningitishez társuló opticus atrophiát észleltünk. Míg a harmadik esetben lezajlott opticus atrophiáról beszélhetünk, melynél szülési traumára utaló anamnestikai adat nem Amit, addig a második esetben a szülési trauma sem zárható ki. Ylpp'ó hangsúlyozta legelőször, hogy a centrális idegrendszer károsodása milyen könnyen létrejöhet szülési trauma kapcsán. Kiemelte annak jelentőségét, hogy nemcsak az ú. n. nehéz szülés, fogós szülés járhat az újszülöttre nézve sérüléssel. Az anya szempontjából könnyűnek nevezhető szülés még súlyos lehet az újszülöttre nézve. Minél kisebb a szülési súly, annál könnyebben keletkezhet intraocularis vérzés. Ezeknek leggyakoribb helye a subarachnoidea, azonban az agyállományban is keletkezhet haemorrhagia. Ilyen vérzés következményének tartja a Littíe-kórt is, melynek egyik tüneté az opticus atrophia. Doggart ugyanezen a véleményen van és különösen a subduralis haematomáknak tulajdonít nagy jelentőséget a csecsemőkorban keletkező opticus atrophiák aetilogiájában. Második esetünkben szülési trauma ellen szól az a körülmény, hogy a csecsemőnek 5 hónapos korában még ép szemfeneke volt. Összefoglalás Szerző a gyermekkorban előforduló látóidegsorvadásokat aetiologiai szempontból csoportosítja. Ezután 3 beteget ismertet, kiknek opticus atrophiája csecsemő-, illetve gyermekkorban keletkezett. Az elsőnél szülési trauma szerepel, a másodiknál bizonytalan szülési trauma mellett meningitis tételezhető fel kiváltó okként. Harmadik esetben az atrophia meningitis után lépett fel. Irodalom Behr: Kiin. Monatsbl. f. Aug. 1909. 47 : 138. — Doggart : Diseases of the Childrens Eyes. 1947. Leber: cit Behr. — Radnót: Paediatria Danub. 1949. (i : 3. — Vannas: Acta Ophth. 1933. 11 : 514. — Walsh: Clinical Neuro-Ophthalmology 1947. — Ylppő: cit. Yannas. ,4 budapesti Orvostudományi\Egyetem I■ sz. Szemklinikájának: közleménye. (Igazgató: Radnót Magda dr. ny. r. tanár.) Néhány adat az Állami Szemkórház trachomaosztályáról Irta : fíendenritter Ferenc dr. főorvos, a trachomaügyek országos szakfelügyelője A magyarországi trachomaellenes küzdelem 1884-ig vezethető vissza. Akkor jelent meg az 51.066/1884. M. B. sz. rendelet a szemcsés kötőhártyalob megismerése és tovaterjedésének megakadályozása tárgyában. Egyenes folytatása volt ez annak az egész országra kiterjedő szűrővizsgálatnak, amelyet az akkori kormányzat Feuer Nathaniel dr. javaslatára elrendelt. Az újonnan felfedezett trachomás betegek nagy száma —- kb. 50.000 —- magyarázza, hogy két évvel ezután, 1886-ban. sor került a világ első trachoma-törvényének megalkotására, amely mint 1886 :V. törvénycikk ismeretes. Ez a törvény a magyarországi trachomaelleni küzdelem alapja. A nagy lelkesedéssel megindult trachoma elleni küzdelem az évek folyamán erősen ellanyhult, úgyhogy a századfordulón szinte veszendőbe látszottak menni az addig már csaknem két évtizedes eredmények. Szerencsére ekkor új ember kezébe került a trachomaügyek irányítása. Ez néhai Grósz Emil volt, aki mindjárt működése elején megalkotta a mintaszerű, fontos 110.000/1903. B. M. sz. rendeletet, amely a gyakorlati 53
