Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
nyai, életkörülményei, amik lehetővé teszik, hogy a beteg lakó- és munkahelyét, valamint környezetét is megvizsgálják s ezzel esetleg a trachomás gócot is felfedhetik. A trachoma prophylaxisában óriási szerepet játszik az egészségügyi felvilágosító munka, amely a legszélesebb tömegekig kiterjed. Ez a munka előadások, népies felvilágosító füzetek, kiállítás, film, stb. segítségével történik és a cél az, hogy minden egyes dolgozó megtanulja a betegségek elleni védekezést és maga vigyázzon egészségére. A regisztrált betegek a betegség tartama alatt, büntetés terhe mellett, kötelesek kezelésre járni, de a fertőző stádium lezajlása után is tartoznak meghatározott időközökben ellenőrzésre jelentkezni. A Párt közp. bizottsága az E. U. hatóságokkal együtt tervet dolgoztatott ki a trachoma elleni küzdelemre. E szerint elsősorban a trachoma által fertőzött területeken trachomakezelők és orvosok hálózatát valósította meg, ahol nem volt, ott vándor szakorvos csoportokat küldött ki. Ezenkívül az iskolákban a tanszemélyzet nyújt segítséget a trachoma elleni küzdelemben, azáltal, hogy orvosi rendeletre elvégzi a kezelés egy részét (cseppentés, kimosás), másrészt a gyermekek és szülők részére tartott felvilágosító eláadásokat. Igen sok helyen megvalósították a falusi trachoma kezelőket (dispansefeket) szakképzett trachoma kezelőkkel, kezelőnőkkel, akik fölött a körzeti és kerületi orvosi központ szakorvosa áll. A trachoma-kezelő rendelők a körzeti és kerületi szakorvosok felügyelete alatt állanak, akik a rendelkezések értelmében hetenként legalább kétszer tartoznak a betegeket ellenőrizni. A trachoma ellenes küzdelem tervszerű megoldását és eredményeit legjobban a Csuvas autonom köztársaság szervezetéből és eredményeiből láthatjuk. Ezt a területet a cári Oroszországban egészen elhanyagolták, a lakosság 70—-80%-a szenvedett trachomában, még az 1928-as adatok szerint is átlag 47% volt trachomás, de egyes helyeken számuk a 68%-ot is elérte. Ez a köztársaság igen széles alapokon folytat eredményes harcot a trachoma ellen. Ez a küzdelem tömeges, szisztematikus harc : ez a rendszer az ú. n. »fészkes v. gócos«< rendszer (dispanser). E rendszer alapegységei a trachoma kezelői fontok, élén a trachoma kezelőnő v. kezelővel. 1928-ban 51, 1935—-36-ban 700—750 ilyen pont volt. A dispanser rendszert bevezetésekor, 1928-ban. elsősorban a trachomával erősen, fertőzött helyeken szervezték meg, innen a »fészkes, gócos« elnevezés. A trachomakezelőnek ismernie kell a trachoma typusos formáit, complicatióit és az egyszerű formák kezelésének technikáját. Ellenőriznie kell a rábízott hely lakosságát és új eset felléptekor, vagy complicatio megjelenésekor az ellenőrző orvosnak bemutatni; az ellenőrző orvos vizsgálata nélkül a kezelő senkit sem vezethet ki a nyilvántartásból. Ezen kívül az anya és csecsemővédelem terén is értenie kell a tennivalókat. Politikai képzettséggel rendelkezzen, hogy úgy a politikai felvilágosító munkában, mint az egészségügyi felvilágosító munkában eredménnyel vehessen részt. A trachoma kezelők a 2 éves ápolónőképző iskola után még 2 hónapos szemészeti kiképzést kapnak, főleg trachomából. A trachoma kezelői pontok összeköttetésben állanak a kerületi szemészeti osztály - lyal, vagy a járási kórház szemészetével, amelyek 10-—15 pont fölött gyakorolnak felügyeletet. A kerületi szemészeti osztály, vagy a járási, ill. kerületi kórház a második láncszem a trachoma védelmi rendszerben. A kerületi szemészek alapvető szervező munkát végeznek a trachoma ellenes küzdelemben a kerületben és felügyeletet gyakorolnak a trachoma védelmi rendszer alacsonyabb pontjai fölött. A trachoma kezelő pont tevékenysége a falu vagy kolhoz tagjainak szűrővizsgálatával kezdődik, amelyet orvos végez a trachomás betegek regisztrációjával, a diagnosismegállapításával és a rendeléssel, amit azután a trachoma kezelő végez el. 2
