Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
számban javultak és hosszú időre váltak tünetmentessé, az adagolás szükség szerinti beállítása mellett. Amikor ezt tesszük, tisztában vagyunk azzal, hogy nem oki kezelést, folytatunk, csupán a tuberculoticus fert.őzöttséggel járó fajlagos érzékenység szerepére hívjuk fel ismét a figyelmet, melynek jó irányban való kihasználása egvéb tényezők mellett a gyógyulást kedvezően befolyásolhatja. A kezelésnek kitartónak kell lenni, rövid néhánynapos kezelésnek nincs értelme. A D2-kezelés folyamán mutatkozó esetleges helyi reactio jelentkezése nem ok a kezelés beszüntetésére. Rendszerint a szöveti és általános allergiahelyzet irányváltozásáról van szó és ez esetben az adagolás módjának változtatása szükséges. (Esetleg heti 2 x 50.000 E-re csökkentjük.) Mindezek figyelembevétele mellett az a véleményünk, hogy a szemtuberkulozis kezelésénél az egyéb gyógyszerek között a D.,-vitaminnak érdemes helyet biztosítani. Azt hisszük, hogy jelen vizsgálatainkkal, melyekben a D2-vitamin allergizáló, ill. desallergizáló hatását emeltük ki és ennek kifej ezésrejutását pathergometriás úton pontosabban rögzíthetőnek mondjuk, mint a Mantoux-féle próba alapján, új szemponttal szolgáltunk a D.,-vitaminnal folytatott kezelést illetően. Irodalom Boros B.: Graefes Archiv für Ophth. 142, 356—366 (1941). — Boros В.: Tuberculosis elleni küzdelem VII. évf. (1943). — Czibor P.: Orvosok Lapja. 16, 515—516 (1948). — Dainow I.: Ref. Orvostudományi Beszámoló II. 276 (1948). — Diener : Ref. Kl. МЫ. f. Augenh. 115, 172 (1949). — Dienes G. és Sinum M.: Orvosi Hetilap 8, 233—234 (1950). — Dobromiszlov A.: Vest. Opht. 3, 24-—26 {1949). — Nékám L.: Orvosi Hetilap 10, 309—312 (1950). — Grósz I.: Orvosok Lapja 20, 644—647 (1948). — Jáksó G.: Bőrgyógy. és vener. Szemle IV. 223—225 (1950). — H. Schmelzer : Graefes Archiv für Ophth. 142, 338—355 (1941). — Stepp—Kühnau : 1940. — Wolffersdorff H.: Kl. МЫ. 115, 655—665 (1949). A debreceni szemklinika közleménye. (Igazgató : Kettesy Aladár dr. egyet. ny. r. tanár) Streptomycinnel gyógyított gümős szembajok Közli: Gát László dr. egyet. m. tanár A streptomycint, mint ismeretes, VaJcsman, Schatz és Bougie 1944-ben állították elő először. A streptomycin-törzshöz tartozó aktynomyces griseus penészgomba pepton-húsleves táptalajából vonták ki a hatóanyagot. Ez tengeri malacokon végzett kísérletek tanulsága szerint tbc.-bacillusokkal szemben igen hatékony. Számos közlemény alapján tudjuk, hogy jó eredménnyel adható csecsemőkori primaer infectiókban. a későbbi gyermekkor malignus haladó tbc-s fertőzéseiben, miliáris tbc-ben, meningitis basillarisban. Felnőttkorban pedig hatásos a friss exsudativ jellegű gyulladásokban, mint ezt többek között Mándy, Pongor legújabb összefoglaló közleménye is hangsúlyozza. Kitűnt, hogy a friss beszúrődés, mely bő vérellátású, jól reagál, míg a sajtos terület, a fibrosus gócok alig. A streptomycin hatásmódja még nem véglegesen tisztázott. Általában az a vélemény, hogy csak bacteriostaticus hatásról van szó. Platonov szerint a hatás oka az, hogy a tbc-bacillus oxigén-anyagcseréje csökken és ez gátolja növekedését és szaporodását. Bobrov azt találta, hogy a streptomycin hatására a köpetből eltűnnek a pálcikák és rövid, keskeny formák jelennek meg, végül ezek is eltűnnek. Rabuchin szerint a szernek organotrop hatása is van. Lidia Rabinovilsch. Anders és mások vizsgálataiból tudjuk, hogy meszes nyirokcsomókból és gócokból néha virulens tbc-bacillusokat lehet kitenyészteni. Tehát a klinikailag gyógyult emberi szervezetben nem pusztult el minden bacillus. A gyógyuláshoz elég a bacteriostatikus Szemészet 33
