Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
színekkel szemben csak anomális, sőt a szürke helyzetében normális ; az anomálisok pedig nagyon megközelíthetik a normálist, esetleg el is érhetik (bár erre még nincs esetünk). Ezzel kapcsolatban még egy körülmény megemlíthető, noha ez egyelőre nem képezte még pontos mérés tárgyát. Nagelről az irodalomban gyakran olvashatjuk, hogy ámbár protanopiás volt, a vörös színt nagy felületen határozottan és tévedés nélkül felismerte. Néhány vizsgálatból, amit színpörgettyűn anomálisokkal végeztünk, az derült ki, hogy az anomális quotiens tovább javtd, ha a megfigyelési mezőt masszivan növeljük. Táblázatunk K. A. nevű 4'9 spektrális és 2T pigmentquotiensű tagja például 10 cm átmérőjű korongon, ami 30 cm távolságról 18 fok látószögnek felel meg. már pontosan az 1-es quotiensnek megfelelően állítja a sector okát. Tekintve, hogy a mindennapi életben a színek rendszerint nagy látószögben jelennek meg, érthető, hogy a színlátó apparatus a színtévesztők nagy részénél helyesen működik a mindennapi életben. Összefoglalás A pigmentanomaloskop segítségével azt a kérdést vizsgálta, vájjon a metameriás komplex sugárzásnak színtévesztés esetében a spektrálissal azonos marad-e az ingerértéke. Nagel-anomaloskopon meghatározta a Tl-Li spektrális anomális quotienst, majd ugyanezt a pigment-anomaloskopon, megtoldva ős-zöld-ősvörös és őskék-ős-sárga pigment-quotienssel. Eredményeit a következő 4 pontban foglalja össze : 1. Normális trichromasia esetében a spektrális és pigment-quotiens megegyezik. 2. Anomális trichromasia esetében a zöld-vörös pigment-quotiens rendszerint 50—60%-kal javul, de nem éri el a normálist. Az egytől eltérő kék-sárga quotiensnek befolyása van a zöld-vörös quotiensre is. 4. Deuteranopia esetében, ha a kék-sárga quotiens 1, a zöld-vörös quotiens is lehet 1. Ez azonban nem jelent belső kompenzációt, mint Ostwald feltételezte, csupán egyszerűen a szürke helyének helyes megtalálását. Gyakorlati megállapítása: pigmentszínek a színlátás vizsgálására kevésbbé alkalmasak. mint a homogén sugárzások, még akkor is, ha fizikailag tökéletesen definiáltak. Vonatkozik ez különösen a keverési próbákra, amikor a szürke mint útmutató a rezultáns színben majdnem mindig jelentkezik. Az eredmények egyúttal érthetővé teszik, miért jobb a színtévesztők teljesítőképessége a mindennapi életben, mint spektrális quotiensiik alapján várni lehetne. Irodalom 1. Ostwald : Physikalische Farbenlehre, Leipzig, 1919, 237—242. о. — 2. Ostwald : Farbkunde, Leipzig, 1923. 174 —178. о. 3. Maxwell: Transactios of the R. 8oc. Edinburgh, 1957. Idézve Ostwald 4-ben. 4. Ostwald : Neue Forschungsmethoden zur Physiologie des Auges. Die Farbe, Abt. IV. No 26, 1922/100. — 5. Hess : Das Farbensehen der Anomalen. Archiv f. Augenheilk. 91 (1922), 133—146. o. — 6. Keyser : Über Wertung angeborener Fehler des Farbensehens. Oslo, 1943. — 7. Kettesy : Pigment-anomaloscopy, a new procedure for testing the colour sense. British Journal of Ophth. 1949, 47—56. o. — 8. Kettesy : A színtévesztésről. Orvosi Hetilap, 1950, 40. szám. — 9. Richter : Zur Einteüung des Ostwaldschen Farbenkreises. Das Licht, 1943, Januar. — 10. Engelking : Die Tritanopie, ein bisher unbekannter Typus anomaler Trichromasie. Graefe’s Archiv, 116 (1926), 196. o. — 11. Hartung : Über drei familiäre Fälle von Tritanopie. Klin. Monatsbl. für Augenheilk. 76 (1926), 225. o. — 12. Pickford : Individual differences in colour vision and their measurement. Journal of Psychology, 27, (1949), 153. o.— 13. Hartridge : The polychromatic theory. Documenta Ophthalmologies, 3 (1949), 166. o. 183
