Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
meg a pigment-anomaloskopon egyenletét (maximálisan 2—3 sigma szórással), ami megnyugtató volt arra nézve, hogy a vizsgálat elgondolásába vagy felépítésébe nem csúszott be valami alapvető tévedés. A második csoportban még szintén normális trichromátok vannak, de valamely irányban labilisak, nagy szórással, vagy erős áthangolással. A pseudoisochromatikus táblákon is elkövettek néhány tipikus hibát. Ez a csoport az elsőnek megfelelően viselkedik, az egyetlen C. S. kivételével, akinek lényegesen több sárgára, illetve kevesebb kékre volt szüksége, mint a középnormális stabilisnak. (A kék-sárga pigment-quotiens jelentősége még nem tisztázott. A rendelkezésünkre álló eszközökkel egyelőre nincs módunkban spektráüs kék-sárga keverést előállítani Az irodalomban találunk ugyan adatokat ennek a két színnek viszonyáról spektráüs és komplex vonatkozásban, pl. EngelJcing (10). Hartung (11) és Pickford (12) közleményeiben, azonban, mivel más szempontokat követnek, ezek az anomális quotiens problémájában nem értékesíthetők.) A harmadik és negyedik csoportban vannak az anomális trichromátok. A deuteranonrálisok egyöntetűen adnak feleletet a feltett kérdésre Mindkét zöld-vörös pigment quotiensünk lényegesen jobb a spektráüsnál; az átlagos Hi helyett 1.5, ami 62%-os javulásnak felel meg. Viszont, s talán ez a legfontosabb, egyetlen esetben sem javul normálisra. Még K. A. esetében sem. aki pedig az összes pseudoisochromatikus táblákat hibátlanul olvasta. Sajnos, 2 és 3 között fekvő spektráüs quotiensű egyénnel eddigi anyagunkban nem rendelkezünk, ezért egyelőre nem állapíthatjuk meg. mennvire képes a pigment-quotiens a spektrálist megközelíteni. A protanomálisok közül D. M. hovátartozandósága. nem egészen világos. Ismeretes, hogy 0'90 és OVO között a, normálisok és protanomálisok görbéi keresztezik egymást Ezért néha nehezen dönthető el. vájjon valamely, ezen két határ közé eső egyén csak deviáns-e, avagy anomális. D.M. vörös-zöld pigment-quotiensei szerint normális volna, viszont kék-sárga quotiense a ü. csoportbeli protanopiának felel meg. Egy esetből nem lehet messzemenő következtetést levonni. A jövőben azonban a protanomálisok, különösen a határesetek kék-sárga quotiensét figyelemben fogjuk részesíteni. Nem lehetetlen, hogy egy további új adat birtokába kerülünk a hovátartozandóság elbírálására. Az ötödik és hatodik csoportban az anopiások vannak. Ezek körül természetesen még sok a tisztázandó kérdés. G. L. deuteranopiás esete annyiban érdekes, amennyiben felvilágosítást ad a belső kompenzáció mibenlétére nézve. Tl-Li pigment-quotiense végtelen, mint a spektráüs. Ezzel szemben az ős-zöld-ősvöröset épolyan biztosan és élesen állítja a normális határokon belül, mintha középnormális lenne. Szórása nem lépi túl a 3 sigmát. Közelebbről vizsgálva állítása módját, kiderül, hogy pontosan meg tudja különböztetni a színest és szürkét, ha nem. is tudja megállapítani, hogy a szín milyen. A Tl-Li-hengeren sárgát kell keresni, a másik hengeren Na-sárgával azonosítva. Itt szürke, ami vezetné, nem jön létre, mindkét hengeren ugyanazt a meleg színt látja változó árnyékcltságban, így természetesen egyenletet mindenütt vagy seholsem talál. Ebből érthető, hogy színpörgettyűn ilyen deuteranopiás akár két, akár több különböző színű sectorból mindaddig a normális trichromátnak megfelelő mennyiségeket fog keverni, amíg a feladat szürke előállítása. Az Ostwald-féle félszínképtanból tudjuk, hogy additive keverve minden pigment komplementär színpár vagy hármas stb. teljes spektrumot ad. ha csökkent fényerőben is. A deuteranopiás, ha kék-sárga quotiense 1, ha tehát a színkör hideg és meleg oldala ugyanolyan értékű számára, mint a normális trichromátnak, a teljes spektrumot ugyanúgy látja színtelennek, illetve szürkének, mint a normális. Maxwell észleletének, ennek a majdnem egy évszázada fennálló rejtélynek ez a valószínű megoldása. Belső kompenzáció, Ostwald-féle értelmezésben, eszerint nincs, illetve csak látszólagos, amennyiben csupán a szürke helyes érzékelésére vonatkozik. 181
