Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
Zárszó : Gsapody I.: Igen nagy műtéti anyagon szerzett tapasztalatait bocsátotta a szemészek ítélete elé. Ügy látja : az a főkérdés, hogy nagyfokú közellátóság eseteiben a többszöri beavatkozás lehetősége jelent-e nagyobb kockázatot, vagy a tokos műtét saját veszélyei. Ez dönt a tokmegnyitás és a tokos kivonás kérdésében. Nem annyira a jól végzett discissiótól fél, mint a sok maradéktól. A felelősséget hangsúlyoznia kellett, mert a feladat kényes. Lugossy Gy.: Kettesy, Csapody, Ajtay, Vajda tapasztalatai igazolják azt, hogy helyesen járt el, amikor vállalta a kétoldalas műtéteket. 25 betege közül 15 volt 70 éven felüli; fiatalabbakat csak külön kérésre vállalt el a kétszemes műtétre. Nónay, Csillag, Licskó, Pelláthy ellenvetésére megemlíti, hogy sem expulsiv vérzés, sem ablatio retinae nem fordult elő. Mindig gondosan mérlegeli a műtét esélyeit, sohasem vállalkozik túlságosan kockázatos feladatra. Horay G. (zárszó) : A minél egyszerűbb műtétnek a híve, mert sima gyógyulás feltétele a szövetek kímélése. Nem szabad komplikálni a műtétet, különösen a nagyforgalmú klinikákon, ahol sok a kezdő Operateur. Nem kétséges, hogy a seb zárása varrattal nehezébbé teszi a műtétet, különösen a kezdő számára, és evvel szemben a varrat nem véd a sebrepedés ellen (lásd Papolczy statisztikájában a 19%-os sefcrepedést). Hiányolja Csapody előadásában, hogy a műtét alatti és utáni szövődményekről nem adott képet. Nem vitás, hogy a tokos extractio nagyfokú myopiában »közvetlenül« meglepő jó eredményeket ad, de az érem másik oldalán ott látjuk a kétségtelenül gyakoribb retinaleválásokat. Az extracapsularis extractio különben is kisebb trauma a szemre nézve, a később pedig esetleg elvégzendő discissio ártalmatlan beavatkozás. Az expulsiv vérzés — sajnos — nem látható előre és véleménye szerint a leggondosabb előkészítés ellenére is bekövetkezik. — Nem híve a két szem egy ülésben való operálásának. Papolczy F.: Kézirat nem érkezett. b) Glaucoma, árrendszer. Weinstein P. : A szem mellső elvezető rendszere. Előadó vizsgálatai szerint a csarnokvíz elvezetése három úton történik : 1. (S'c/ítemm-csatorna—véna aqueosa—vena jugularis rendszere. ( Ascher—Goldmann.) 2. Az emissarium-vénák—plexus ciliaris rendszere (Kiss). 3. Scleralis emissariumok mint accessorius utak cystosus előboltosulással (Thiel—Weinstein). Ismerteti a csarnokvíz-venák physiologiás és pharmakodynamiás reactióit. Kiss Ferenc—Orbán Tibor: A szem vérkeringéséről. (Megjelent a Szemészet 1950. évi 2. számában.) Kiss Ferenc : Kézirat nem érkezett. Hozzászólások : Csapody I.: Az érhártya nagyér-rétege a szemfeszülést normális határok közt tartó, szabályozó szervnek tekinthető, amelynek változó vértartalma rezervoárként működik (Zirm) és az odavezetés és elvezetés időszaki zavarait is kiegyenlíti. A mellkas Kiss-től leírt szívóhatásának hibája (emphysema, meteorismus) oka lehet glaukomás vérrekedésnek és látóhártyai rögösödésnek. Felhívja a figyelmet a sclera-constitutio szerepére a glaukoma kortanában. A cyclodialysisról szólva, az emissarium-venák szabálytalan száma és előfordulása miatt a többszöri megismétlés meggondolandó. A szaruhártya nedváramlásáról hallottak alapján keratitisek kezelésében értágítók is ajánlhatók. Kukán F.: Negativ nyomással a szem megpuhul, de ha a tárcsát a corneára tesszük, akkor a nyomás emelkedhet, ekkor ugyanis a csarnokzugot comprimáljuk. Glaukomában e kísérletek elvégezhetők és ez alapon a therapia szempontjából értékes adatokat nyerhetünk. Csillag F.: A gl.-t az intraoc. folyadék fokozott termelése vagy csökkent elvezetése idézi elő. Az elvezetést fokozhatjuk, ha a csarnokvizet az érh. alá tereljük. Minden gl. ellenes műtét csak annyiban hozhat kedvező eredményt, amennyiben a csarnokvíz említett hátrafelé áradását az érh. alá elősegíti. A hátraszivárgott folyadék az érh.-án keresztül és az inh. részecskéin át lassan elszivároghat. Az inh. emissariumai tehát szükség esetén mintegy biztosító szelepként működnek Kubik A.: A ductus thoracicus hasonló szívóberendezését demonstrálta. (1. KissJ Kettesy A.: Kiss professzor rendkívül érdekes megfigyelései új momentumot vetnek fel a glaukoma pathogenesisében : az elszívó rendszert, illetve az elszívó rendszer teljesítőképességének szerepét. Ezzel kapcsolatban több kérdés merül fel. Pl. mely okok hozhatják létre az elszívás megszűnését? Mi okozza a mechanizmus helyreállását? Tudvalevő, hogy a glukoma több alakja rohamokban jelentkezik : pangás következik be, majd (spontán) helyreáll a normális állapot. Milyen morphologiai vagy funkcionális változások tételezhetek fel ennek a szakaszos változásnak a megmagyarázására? Kiderült Kiss prof. vizsgálataiból az is, hogy hasonló sinus-rendszerek szabályozzák a vese, gyomor, belek, agy velő folyadékkeringését is. Kérdés, vannak-e ezekben a szervekben olyan betegségek, amelyek a glaukomával volnának azonosíthatók? Ha igen, ez további támpontokat nyújtana a glaukoma keletkezési módjának megértéséhez. Steiner В.: Bizonyos hidrocephalus-esetekben a liquorerek elzáródása lehet az ok. Az agynyirok keringéshiány (Kiss prof.) is új gondolatokat ad. Raáb K.: A szem vérkeringése perfusiós rendszer is, az üvegtestnek is nagy szerepe van, a hyaluron és hyaluronidase is szerepet játszik. 170
