Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
progrediálását megállíthassuk. A primaer lueses látóidegatrophiák kezelésében még nincs egységesen kialakult gyógyító eljárás. Arra sincs még egységes álláspont, vájjon elegendő-e a penicillin egymagában, vagy helyesebb lázkúrával együtt adnunk. A mi betegeinknél—- mivel azok ambuláns, munkába járó emberek voltak és opticus folyamatuk általában kezdetleges volt — elég jó látásélesség mellett csupán penicillint adtunk. 15 beteget részesítettünk 8millió E. penicillin-kúrában. Másfél éves megfigyelésünk alatt opticus folyamatuk — egynek kivételével — nem progrediált, látásélességük, látóterük és szemfenéki képük változatlan maradt. Összefoglalás Bárha — mint fentebb mondottuk — a kezelt betegek csekély száma s a megfigyelési idő rövid volta miatt a penicillin hatásáról lueses eredetű szembajokra vonatkozóan végleges véleményt nem mondhatunk, mindamellett a penicillint e téren is nagyjelentőségű gyógyszernek kell tartanunk. Acut szemcomplicatiók mellett különösen a neurolues eseteiben volna tanácsos nagy anyagon megfigyeléseket gyűjteni. Irodalom 1. Benton and Heyman : Arch. Ophth. 1948, 40 : 302. — 2. Bruetsch : Quarterly R. Ophth. 1949. 5:2. — 3. Oracseva : Veszt. ven. 1948. 6:5. — 4. Harrington : Amer. Jour. Ophth. 1949. 32 : 6. — 5. Haupt: Kiin. Monatsblätter, f. Augenh. 1949. 115 : 611. — 6. Horne and Curtis : Am. Jour. Ophth. 1949. 33 : 143. — 7. Igersheimer : Arch. Ophth. 1949. 42 : 170. — 8. Klauder and Dublin : Arch. Ophth. 1946. 35 : 384. — 9. Klauder and Van Dórén : Arch. Ophth. 1941. 26 : 408. — 10. Klauder and Meyer : Arch. Ophth. 1950. 43 : 537. — 11. Lehóczky : Orv. Hetilap 1950. 4 : 106. — 12. Moore and Woods : Am. Jour. Ophth. 1940. 23 : 1. — 13. Steinlucht: Veszt. ven. 1949. 5 : 36. — 14. Stokes, Steiger : JAMA, 1946. 131 : 1. — 15. Woods : Am. J. Syph. 1943. 27 : 133. A budapesti Orvostudományi Kgyetem I. sz. Szemkliniká jának közleménye. Megfigyeléseink öröklött kétoldali n. abducens bénulásokról Irta : Mezey Pál dr. egyetemi tanársegéd. A veleszületett, öröklődő szemizombénulások pathogenesisét és pathomechanismusát Wilbrand és Sänger úgy magyarázza, hogy a corticalis centrumtól az izomig terjedő soktagú láncnak egyik vagy másik tagja hiányzik, vagy hiányosan fejlett s ennek következtében mozgási hiányok támadnak. Ezek alapján megkülönböztethetünk centralis, supranuclearis, nuclearis, perifériás ideg-, izomkárosodásból eredő bénulásokat. A congenitalis szemizombénulások legkülönbözőbb változataira az idevonatkozó szakirodalom áttekintésekor bőséges utalást nyerhetünk. A centrális vagy perifériás formák megkülönböztetése sokszor igen nehéz, mert izom- és idegkárosodás együtt járhat mag-, ili. supranuclearis károsodással és fordítva, társulhat nuclearis ártalomhoz izomatrophia is. Az abducens-mag laesióihoz anatómiai helyzeténél fogva gyakran társulnak facialis bénulások. Spatz és Ullrich a congenitalis bénulások egy iészét intrauterin, ill. szülési traumából eredő nyomás okozta károsodással magyarázza, a bénulások egy másik csoportja, mint öröklött anomalia fogható fel. Itt utalunk Franceschetti, Bielschowsky, Rutherford és Bíró munkáira, kiknek megállapítása szerint a congenitalis bénulások főleg dominans, ritkábban recessiv öröklődési formákban jelentkeznek. 153
