Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
A pécsi Tudományegyetem Szemklinikájának közleménye. (Igazgató : Boros Béla dr. egyet. ny. r. tanár) A frakcionált vörösvértestsüllyedés és trachoma Irta : Brand Imre-dr. A vörösvértestsüllyedés (vvts.) jelensége, amilyen egyszerűnek látszik, valójában olyan bonyolult. Jelenleg sem ismerjük teljes mibenlétét. Számtalan közlemény foglalkozik a sedimentatio mechanismusával, magyarázatával, a különböző plasmafehérjék, ezek elektromos töltése, a vér lipoidjai, az elektrolytek, a H+ion concentratio és számos más körülménnyel, amelyektől a sedimentatio sebessége függ, vagy amelyek azt befolyásolják anélkül, hogy teljes világosságot derítettek volna a jelenség lényegére. Kétségtelen, hogy a beteg szervezetből nyert vér sedimentatiójából igen értékes következtetéseket vonhatunk le és ennek a jelentőségét a szemészetben is számosán vizsgálták. A vvts.-i reakció a szemészetben azonban csak jóval később kezdett tért hódítani, mint a gyógyító orvostudomány más ágaiban. Franceschetti és Guggenheim szerint, akik az első idevonatkozó jelentősebb vizsgálatokat végezték, a szemészek idegenkedése azzal okolható meg, hogy a vvts. a szervezet nem specificus reakciója és így a szembetegségek differenciáldiagnosisában még kevésbbé alkalmazható, mint más klinikai szakmákban. Ascher glaukománál, Elschnig, a retinalis keringés kísérletes zavarainál végzett vizsgálatokat. Horváth nem tartja a vvts.-t diagnosztikus értékűnek, míg Schmelzer, Thiel, Pavkovits—Bugarszky, Rabinowic, Reimowá nemcsak prognosztikai, hanem differenciáldiagnosztikai értéket is tulajdonítottak neki. Ollendorf, Pilman e nézetnek ellentmondanak. Higashi, Pochisov, Hochban, Frenzei, Löffler, I/ugossy értékes klinikai segítő eljárásnak tartották, Wachendorff pedig tuberculin kezelésnél alkalmazta. A trachomára vonatkozó sedimentatiós vizsgálatok száma kevés, főkép hazai irodalma van. így Pavkovits—Bugarszky szerint trachománál a vvts. általában normális, kivéve az exulceraló pannus eseteit. Gyógyulás után azonban ezeknél is többnyire a normális érték állott vissza. Lugossy .azt állapította meg, hogy súlyos pannussal, vagy szaruhártyafekéllyel szövődött esetekben a vvts. kissé fokozott, mely a trachoma gyógyulása után lényegesen javult. Az esetek túlnyomó részében azonban normális értéket talált. 11 trachomás betegnél vizsgálta a vvts.-t, gyógyulás után azonban csak 4 betegnél. Higashi vizsgálatai szerint trachománál a wts. nem mutat változást, míg Csepurin több esetben gyorsultnak találta. Mindezek a szerzők a trachomás betegek 1 órás absolut sedimentatiós értékét figyelték meg és ebből vontak le következtetéseket. Van azonban egy újabb irányzat is a sedimentatio kiértékelésénél és ez a frakcionált wts. vizsgálata, amelyet más klinikai szakmákban, főleg a bel- és nőgyógyászatban számos szerző végzett, mégpedig módszertani, prognosztikai és diagnosztikai célzattal. Ez a frakcionált vvts. eljárás a szemészetben azonban eddig még nem nyert alkalmazást. A frakcionált vvts. vizsgálatának lényege abból áll, hogy a sedimentatio értékeinek szakaszos leolvasása útján nyert részletértékeket nem a folyamatos történés szemszögéből nézzük, hanem azokat mint önálló értékeket egymás mellé állítva vizsgáljuk. Ezáltal a süllyedési struktúra belső lényegét, annak belső történését domborítjuk ki és ez, amint látni fogjuk, az absolut sedimentatiós értéknél többet mond. 142
