Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
Dr. F. Bendenritter: L'état actuel de la question du trachome Dans le territoire de l’étiologie et du diagnostic du trachome nous ne pouvons pas observer un progres essentiel. Le trachome semble se radoucir, fait, que Гоп doit sans doute к la lutte contretrachomatique plus intense, au soins médicaux et spéciaux améüorés, к l’efficacité plus fructueuse du traitement, к l’invention de nouveaux médicaments et к leur application avec succes. On peut espérer que nous posséderons sous peu un traitement spécifique. Les expériences ■acquises sur la base des examens, faits dans l’Union Soviétique d’une maniére étendue, exposent pour une part sous un nouvel aspect les rélations entre le trachome et la race, l’áge, le sexe, l’école, la famille, le elimat, la situation sociale, etc. La solution fructueuse du probleme jadis grave du trachome des provinces habitées par les nationalités prouve la supóriorité du Systeme soviétique de l’hygiene publique comparé aux autres systémes identiques. A gyulai Állami Kórház közleménye Helyes-e a trachoma sanatum jelenlegi értékelése ?* Irta : Oláh Emil dr. szemész-főorvos A trachoma gyógyulásának kérdésében mindenek előtt is azt a kérdést kell tisztázni, vájjon a trachoma sanatum azt jelenti-e, hogy a trachomát véglegesen gyógyultnak, tehát véglegesen nem fertőzőnek kell tekinteni? Emlékeztetem a szakcsoportot ■egy régebbi előadásomra, mely a trachoma gyógyulásának kérdésével foglalkozik és amelyben ismertettem egy esetet (Kl. M. f. A. 1937. 98. kötet 350. old.), amelyik olyan trachomás betegre vonatkozott, akinek gyógyulását Grósz Emil, Blaskovics László és Ernst Fuchs 20—25 évvel ezelőtt megállapították. Ez a beteg már el is feledkezett arról, hogy valaha is trachomás volt, mert több mint két évtized alatt soha, semmi baja sem volt a szemével. A szaruhártya alsó felében levő ulcus serpens c. hypopio diagnosissal vétetett fel. Csodálatosképpen ez az ulcus serpens az általánosan ismert súlyos kórképhez viszonyítva aránylag enyhe betegségnek látszott. Azt is megállapítottam, hogy ezen a szemen typusos trachomás pannus keletkezett, tehát a trachomának egyik biztos jele, mert a kötőhártya hegesedés ugyancsak kifejezett volt. Az eddigi tudományos felfogás a pannusos trachomát fertőzőnek tartja. Rámutattam, hogy tapasztalatom szerint trachomával együtt az ulcus serpens általában ritkán észlelhető szembetegség és a trachomás állapotnak tulajdonítottam, hogy az ulcus serpens ilyen enyhe formában jelentkezet. Arra is rámutattam, hogy ezek szerint tulajdonképpen adva volna egy reakció, ami kimutatná, hogy egy klinikáikig gyógyult trachomás tényleg meggyógyult-e. Természetesen hozzá tettem, lehetetlen a gyakorlatban olyan reakciót alkalmazni, hogy mesterségesen idézzünk elő szaruhártyafekélyt annak a megállapítására, fertőző-e a gyógyultnak látszó trachoma, vagy pedig véglegesen meggyógyult. Az ulcus serpens nem-trachomás szemen sohasem idéz elő sem trachomás jellegű, sem egyéb pannust, amiből az következik, hogy azon esetekben, amikor az ulcus serpens nyomán trachomás typusú pannust észlelünk, ez is csak úgy lehetséges, hogy az a szem, amelyiken ezt észleljük trachomás, mert trachomás pannus ■csak trachomás szemen jelentkezik. Ha ez így, van akkor hozzátehetjük, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy az addig nyugalmi állapotban levő trachomát az ulcus serpens aktiválta. Az aktiválás azt jelenti, hogy az addig békés szem gyulladásos, váladékos lett és ennek következtében az addig —- esetleg —- nem fertőző szem fertőzővé vált. Messzebbmenő következtetést ebből az esetből nem vontam le, de már akkor szükségesnek tartottam a trachoma gyógyulásának és fertőző képességének egymáshoz való viszonyát figyelemmel kísérni. Erre a közlésre tudtommal egyedül Biesenkamp * Előadatott a Szemorvos Szakcsoport 1950 május havi tudományos ülésén Budapesten. 11
