Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
-■4 budapesti Orvostudományi Egyetem lt sz. Szemklinikájának közleménye. (Igazgató: Nónay Tibor dr. egyet. ny. r. tanár.) Hormonális vonatkozások a szem túlérzékenységi reactióiban Irta : Németh IjCtjos dr. egyet, magántanár Évekkel előbb beszámoltam az allergiás szembetegségek egyes kezelési módjairól, a Centenáris Orvosi Nagyhéten pedig az antihistaminokkal elérhető eredményeket ismertettem. Ez alkalommal az allergiás alkat egyik jelentős tényezőjéről, az endocrinvonatkozásokról szeretnék megemlékezni. Időszerűvé teszi az allergiával való foglalkozást az urbanisatió, valamint az ország fokozódó iparosodása, amelynek természetszerű következménye az allergiás betegségek nagymérvű szaporodása. Már pedig minden egyes összefüggés feltárása, amely az említett betegségek keletkezésére, valamint gyógykezelésükre vonatkozik, hasznos lehet. Másrészről a kérdésnek ezen oldalról való tárgyalása tudomásom szerint szemészeti szempontból még nem történt meg hazánkban és az erre vonatkozó irodalom igen szegényes. A belső elválasztásű mirigyek, ill. hormonjaik jelentősége az allergiás szembetegségek keletkezésében igen sokrétű lehet. Ha rendszerezni kívánjuk a problémát, akkor aránylag kisebb helyet kívánnak a hormonhatások, melyek mint közvetlen kórok szerepelnek a szem allergosisaiban, szemben a közvetett hormonhatásokkal, amelyek az allergiás szervezet egyensúlyi, compenzált helyzetének megzavarásával, a vegetativ idegrendszerre, a szervezet szöveteire gyakorolt befolyással is allergiás tünetek jelentkezésére vezethetnek. Mivel ezek hormonokkal befolyásolhatók, megfelelő esetben indokolt a gyógykezelés ilyen irányú kiterjesztése. A saját hormonoknak mint autoantigeneknek a szerepe allergiás betegségek, így szembetegségek létrehozásában még bizonytalan és mint elsődleges kórok a legtöbb szerző által vitatott. így H. Zondek szerint autogen hormonok nem képeznek antihormonokat. Annál feltűnőbb, hogy legutóbb B. Zondek, Landau és Bromberg allergiában szenvedő egyéneken bizonyos túlérzékenységet találtak saját hormonjaik iránt. Bennünket szemészeket különösen érdekel az, hogy igen súlyos a szokásos kezeléssel dacoló keratitis rosacea eseteiben különböző hormonokat kipróbálva, feltűnő túlérzékenységet találtak a testosteron irányában. Különböző steroid hormonokat mint oestron, progesteron, pregnandiol, corticosteron, testosteron stb. alkalmazva intracutan bőrpróbára, az utóbb említett hormon positiv reactiót adott. Az említett szerzők az endogen endokrin allergia alapján magyarázták az előbbi kórképet, hangsúlyozva azonban, hogy a testosteronon kívül más hormonok is szerepelhetnek, sőt egyéb oki tényezők is. Ismerve a rosaceás betegek vegetativ idegrendszerének, ill. a bőr vasomotorjainak fokozott ingerlékenységet, az ilyen egyének bőrpróbáinak értékelésében különös óvatosság indokolt. Tudjuk azt, hogy vegetative labilis egyéneken már az injectiós tűnek intracután való bevezetése is elegendő lehet pozitív reactió látszatára. Az előbbi közlésben a testosteron-reactió leírása, valamint a közölt fotográfia elfogadható eredménynek látszik, még értékelhetőbbnek tekinthető a fajlagos antitestek jelenlétét demonstráló pozitív Prausnitz—Küstner-próba, amelyet szintén elvégeztek. Makacs rosaceás keretitisek esetében ismeretlen kórok mellett tehát gondolhatunk az endogen allergia lehetőségére és desensibilizátióra a feltételezett hormonokkal. Ilyen irányban magunk is kísérletet végeztünk és kedvező megfigyeléseket tettünk. Ezirányú tapasztalatainkról legközelebb be fogunk számolni. Áttérve az exogen hormonális allergia kérdésére, az a felfogás uralkodik, hogy főleg a nem kellőképpen tisztított proteintartalmú hormonok használatára képződnek anti-104
