Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 2. szám
illetőleg műtéti kiiktatására. A splanchnikus területhez futó idegek blokádja, illetőleg kiirtása, természetesen, nem jelent oki therapiát, de hatalmas lépést jelent előre, mert alkalmas a praecapillaris görcs megszüntetésére és ezáltal a vérnyomás csökkentésére, tehát egy circulus vitiosust jelentő folyamat megállítására. Legerélyesebb sympathocolyticumunk, az ergotamin, azért nem volt alkalmas erre a célra, mert centrális sympathikust bénító hatása mellett olyan perifériás hatása van, mely nem kívánatos. Az ergotamin ugyanis a kis erek sima izomzatát éppenúgy kontrakcióra bírja, mint az uterus sima izomzatát: ez a perifériás hatás a praecapillarisokon ellensúlyozza a sympathikust bénító centrális hatást. Az utolsó évek törekvése olyan ergotaminpreparatum előállítása, melyben a centrális hatás tisztán nyilvánul meg és amely mentes a perifériás hatásától. Az első lépés ebben az irányban a Dihydro-ergotamin előállítása volt; ez a készítmény már némileg megközelíti a fenti követelményt. A következő lépést a Sandoz-gyár Hydergin nevű ergotaminpreparatumának előállítása jelentette. A Hyderginnek perifériás érszűkítő hatása kicsiny és így a centrális sympathicolytikus hatása csaknem tisztán érvényesül: a Hydergin tehát — legalábbis elméletileg — alkalmas a Sympathikus centralis bénítására. A szer a gyakorlatban is bevált és az esetek többségében adagolásával valóban sikerül a kórosan fokozott vérnyomás csökkentése és a kellemetlen subjektiv tünetek enyhítése, bár kétségtelen, hogy gyakoriak a Hyderginnel szemben refractaer esetek is. A hasi erekhez futó nervus splanchnicusok és az alsó-dorsalis határköteg kiirtásának gondolatát Peet vetette fel 1933-ban. Ennek a műtétnek lényege, hogy paravertebralis metszésből behatolva, a 11. borda resekciója után felkeresi a Sympathikus határköteget és kiirtja annak D 8 — I) 12 segmentumát, majd eltávolítja a splanchnicus majornak, illetőleg minornak 20—20 cm-es darabját. A műtét a hasi ereket megfosztja a Sympathikus összeköttetéseitől, tehát attól az idegtől, mely az érkontrakciókat kiváltja. Smithwick olymódon módosította ezt a műtétet, hogy supra- és infra-diaphragmalis metszésből nemcsak az alsó-dorsalis, hanem a felső két lumbalis határköteg-segmentumot is eltávolítja. Természetes, hogy a sympathektomia a hypertoniának csupán abban a formájában hatásos, melyet a praecapillarisok elváltozása tart fenn. Mint fentebb mondottuk, a hypertoniának erre a formájára jellemző a magas diastolés nyomás. A sympathektomia indikációjának felállításában tehát első követelmény a magas, 110 mm-en felüli diastolés nyomás. A sympathektomia a praecapillarisokon is csupán a spasmusra hat, de magától értetődően nem hathat az organikus elváltozásokra; éppen ezért a műtéti indikáció felállításához szükség volna olyan el7* 91
