Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 2. szám
lődése folyamán lejátszódnak. De ugyanakkor ez a theoria utat mutat a modern therapiás törekvésekre. Az essentialis hypertonia tünettanával nem foglalkozom, mivel azt általánosan ismertnek tételezem fel; csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy mig a neurogen szakban a tüneteket, a főfájást, a szédülést valószínűleg a vérnyomás ingadozásai okozzák, addig a fixált hypertonia stádiumában a kóros tüneteket nem annyira a magas vérnyomás mint a megtámadott szervek (agyvelő, vese, szív, retina) rossz vérellátása és az ezáltal létrejövő szöveti elváltozások produkálják. Az essentialis hypertonia therapiája terén hosszú stagnálás után az utolsó években komoly eredmények mutatkoznak. Még egy évtizeddel ezelőtt igen szerények voltak a therapiás lehetőségek : az általánosan használatos szerek egyrésze jóformán teljesen hatástalan volt vagy csak szuggesztive hatott, másik része csak átmenetileg és valamennyi kizárólag tünetileg. Mielőtt a therapia tárgyalásába kezdenénk, fel kell tennünk a kérdést, vájjon kell-e egyáltalán kezelni az essentialis hypertoniát, törekednünk kell-e a kórosan emelkedett vérnyomás mindenáron való csökkentésére ? E kérdés szempontjából éles különbséget kell tennünk a betegség neurogen szaka és organikus stádiuma között, melyben a magas vérnyomást már nem a praecapillarisok görcse, hanem azok sclerosisa, tehát organikus szűkülete tartja fenn. A neurogen szakban kétségtelenül hasznos és indikált is, hogy a vérnyomásingadozásokat megszüntessük és a vérnyomást lehetőleg normálishoz közelálló szinten tartsuk. Hogy ez a törekvésünk miért indikált, az előbbiekből természetszerűleg következik : minthogy az emelkedett vérnyomás, illetőleg a praecapillarisok spasmusa az a folyamat, mely a későbbi arteriolosclerosishoz vezet, feltehető, hogy az organikus elváltozások kifejlődését késleltetjük azáltal, ha a vérnyomást lehetőleg normalis szinten tartjuk. Evvel ellentétben, amikor az arteriolosclerosis már kifejlődött, a vérnyomás csökkentésére nincsen módunk, legalábbis nincsen módunk az emelkedett vérnyomásnak azt a komponensét megszűntetni, melyet a praecapillarisok organikus elváltozása hoz létre. A hypertoniának ez a részlege kompenzáló folyamat, melyre feltétlenül szükség van : a szív kénytelen magasabb vérnyomást produkálni, hogy a vért a szűkült praecapillarison keresztül át tudja préselni és a capillarisokban a normalis keringést fenn tudja tartani Viszont még ebben a szakban is van a hypertoniának egy olyan részlege, melyet az organikusan szűkült praecapillarisok görcse tart fenn és amely pihenéssel, sedativumokkal, illetve a később említendő gyógyszerekkel befolyásolható. Ennek a spasmus okozta komponensnek a kikapcsolására igenis törekednünk kell: tehát törekednünk kell arra, hogy a vérnyomás visszaessék az úgynevezett »basalis vérnyomásra«, a hypertoniának arra a fokára, melyet az organikus elváltozások tartanak 1 Szemészet 89
