Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 2. szám

ges, a szervezet szívó-reservoir berendezéseket alkalmaz. Ilyen tágulatok találhatók az emésztő tractus nyirokér hálózatán is. Kubik állatkísérletben azt tapasztalta, hogy a jóllakott állat beléből nagymennyiségű chymus szívódik fel, mire ezek a tágulatok megtelnek. A szívműködéssel synchron megindul a nyirokáramlás a ductus thoracicus felé. Ez a jelenség azonban akkor is bekövetkezik, ha a ductust az angulus venosusról levágjuk. Ekkor nem a vérkeringés, hanem a be- és kilégzés, a rekesz mozgása és a mellkasi negatív nyomás tartja fenn a nyirokáramlást.

Ebben az esetben a nyirokkeringésre külön érrendszer szolgál. A szemben azonban, mint az agy exponensében épúgy, mint a központi idegrendszerben, nyirokerek nincsenek. A vena aqueosa nem nyirokcsomóba ömlik, hanem egy vena eil. ant. ágába, épúgy a liquor cerebrospinális felszívó erei (Kiss, 1950) is közvetlenül a vérkeringés ereihez kapcsolódnak. Kézenfekvőnek látszik tehát, hogy a szem folyadékkeringésében olyan morphologiai adottságok szerepeljenek, mint a nyirokér-rendszerben.

Az a tény, hogy a bulbiculusok szoros anatómiai viszonyban vannak az artéria-ágakkal, az artériás pulsusnak a vénás keringésre való közvetlen hatását szolgálhatja. Szükségképpen felmerül a gondolat, hogy az arteria és a sclera között elhelyezkedő bulbiculus a benne lévő vértöbblet révén megakadályozza, hogy az artériás , pulsus összenyomja a vénát, ezáltal pangást idézzen elő, amely az érzékeny mechanismusú szöveteket (corp. cil., retina) feltétlenül károsan befolyásolná.

A fenti fejtegetések pusztán morphologiai tényeken alapulnak. Az élettani kísérletek, kórtani és klinikai megfigyelések hosszú sora hivatott eldönteni, hogy ezek a fejtegetések mennyire állják meg a helyüket.

5. Erek a szaruban.

A szaru periferikus részében a teljes tus-injectiós készítmények egyikén, vékony erekből álló hálózatot találtunk két rétegben (9. á. Aa és Bb). A felületes réteg (Bb) ágai az episclerális hálózat viszereivel függenek össze (3. á. Г), míg a mélyebb réteg (Aa) a mély selerális erekkel. A két réteg hálózata különbözik egymástól, a mély réteg fonata ritkább és végágai gyökérszerűen és mélyebben nyomulnak (1‘5—2 mm) be a szaru állományába. Ezek a corneális erek, különösen a mélyebb hálózat, szinte teljesen azonos egyikünk (Kiss, 1950) által leírt agyhártyai liquor-felszívó erekkel. Ezen hasonlóság, továbbá a vénák felől való telődésük és topographiájuk alapján ezeket az ereket a szaru-nedvkeringés elvezető (felszívó) útjainak tartjuk. Tekintettel arra, hogy ezek élőben nem láthatók, feltételezzük, hogy ezek bizonyos vena aqueosa-k gyökereit képezik. További vizsgálatoknak kell eldönteni, hogy ezek mindig az episclerális erekkel vagy az aqueosus erek82