Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
Határterületek. Uszpenszkij J. JE. : Ultragyors röntgenfényképezés. (Természet és Technika. CIX. évfolyam. I. sz. 1950. jan.) A röntgensugarak felfedezésével közvetlen kapcsolatban áll a rádium és a rádióaktivitás felfedezése. Ezek ismerete vezetett el bennünket az atomenergia kérdéseinek területére is. Az atomenergia tanulmányozása nemcsak az alapvető jelenségek fizikai rokonsága alapján függ össze a röntgensugarakkal, hanem a kutatáshoz használt készülékek hasonlósága által is. A ciklotron és a betatron, amelyek fontos szerepet játszanak az atommag kutatásban, a röntgensugarakat előállító készülékek tökéletesítését célzó kísérletek során alakultak ki. A betatront a röntgen-sugaraknak 20 millió Volt körüli feszültséggel történő előállítására használják. A röntgensugarak fejlődését három szakaszra oszthatjuk : Az első szakasz a felfedezést követő időszak. Ekkor még kizárólag csak az orvostudományban alkalmazták. A második szakasz az első világháború kezdete előtti időszak. Ekkor fedezték fel a röntgensugarak diffrakcióját. Megállapítást nyert, hogy a röntgensugarak különleges sajátságait rendkívül kicsiny hullámhosszak okozzák. A röntgensugarak hullámhossza kb. tízezerszerte kisebb a látható fénysugarak hullámhoszszánál. Erre az időszakra esik az izzókatódos csövek előállítása is és a röntgensugarak első technikai, elsősorban metallurgiai felhasználása. A harmadik időszaknak, mely a második világháború kezdetére esik, jellemzője az impulzusmódszer. E módszernek lényege a cső bekapcsolási idejének rendkívüli rövidsége. Az exposiciós idő milliomod, sőt tízmilliomod másodperc. Az impulzus-röntgenografiai felvételhez szükséges energia, igen rövid időtartamú kisülés, impulzus formájában megy a csövön keresztül. Az impulzus cső sugárzása a villámhoz hasonló, amely a tárgyakat csak egy pillanatra világítja meg. Az impulzus röntgenografia jellegzetessége : az expozíciós idő rövidsége ; a csövön átfutó áram rendkívüli erőssége ; a csövek teljesítőképessége fokozható a feszültség emelése és az áramerősség egyidejű csökkentése mellett is. Az egész berendezés két főrészből áll: az elektromos szerelékből és a különleges röntgen-csőből. A harmadik rész mint kiegészítő a két főrész időzítéséről gondoskodik. A elektromos berendezés, mint minden röntgen berendezés, transzformátorból és magas feszültségű kondenzátorból áll. Ezekhez járul a szinkronizáló készülék. A különböző impulzus csövek között az ion-csövek és az elektron-csövek váltak be leginkább. Az izzókatódos elektron-csöveket V. A. Cukermann és Oosterkamp kísérletei nyomán kezdték az impulzus-röntgenografiában alkalmazni- Ezen csövek előnye a másfajtákkal szemben az, hogy működése jobban szabályozható, alkalmasabbak a magas feszültségekre, ez pedig fokozza a röntgen sugarak erejét. Az impulzus röntgenografia máris széleskörű alkalmazásra talált. Kezdetben, — mivel felfedezése a második világháború kezdetére esik — háborús jelentőségű vonatkozásban használták fel, majd az itt szerzett tapasztalatokat átvitték a békés iparba. Igen nagy jelentőségűek azok a vizsgálatok, melyekkel a pillanatnyi deformációt szenvedő testek rugalmas sajátságait kutatták. Ugyanazt a fotográfiai hatást, amelyet sztatikái módszerrel néhány másodperc alatt érünk el. az impulzus-módszer néhány milliomod másodperc alatt valósítja meg. Felette érdekesek pl. a puskagolyók, tüzérségi lövedékek pályájáról készített felvételek. Az impulzus-röntgenografia hatalmas perspektívát nyújt az anyagok strukturális kutatásában. Nagy lehetőségek nyílnak az orvostudományban is. Diagnostikai téren máris felette érdekes megállapításokat tettek a szív és a légzőszervek működésének tanulmányozása során. Therapiás vonatkozásban még nincs tapasztalat, nem ismerve e sugarak biológiai hatását. A Szovjetúnióban a röntgen szakemberek nagy serege dolgozik, fáradozik újabb megoldások kikísérletezésében. Ez reményt nyújt arra, hogy itt fogják megépíteni a legnagyobb teljesítményű impulzus-csöveket. Mezey Pál 68
