Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
Shoemaker R.: Intravitreal Use of Streptomycin. — Streptomycin adagolás üvegtestbe. Archives of Ophthalmology Vol. 41, No. 5, 629, 1949. Kísérleti tanulmányokat már többször közöltek, amelyek intraocularis fertőzésekben streptomycin kezeléssel foglalkoztak. Leopold és Nichds óta tudjuk, hogy a streptomycin a véráramból igen szegényesen penetrál át a normális üvegtestbe. Leopold demonstrálta, hogy intravitreálisan vagy csarnoköblítéssel adott streptomycin csökkenti a kísérletileg létrehozott fertőzések gyakoriságát. Az előbbi szerző egyben megjegyzi, hogy a közvetlenül intravitreálisan adott streptomycin retrochorioideális exsudatiót és következményes elfajulást okoz. Ha azonban az adag 800 microgramm alatt van, akkor a károsodás minimális és az is csak az injectió oldalán keletkezik. Egyetlen 100 microgrammos intraocculáris injectió hatása 24 óráig volt állatkísérletben megfigyelhető. Az állatkísérletek által nyert adatok olykor — mint szerző esetében is —- felhasználhatók az emberi klinikában. Kőszilánk okozta kétoldali perforáló sérülés után kétoldali bacteriális endophthalmitist kezelt. A bal szem enucleátiója után ezen szemből először Gram negativ bacillus, majd megismételt vizsgálat után Gram positiv spóraalakú bacillus nőtt ki a brevis csoportból. A jobb szembe 900 microgramm streptomycint adott az üvegtestbe a pars planán át, egyidejűleg rendszeres streptomycin injectiók (0’5 gr minden 4 órában) és penicillin inj. Hat napi teljes fényérzés hiány után, amelynek oka heveny toxicus vagy bacteriális infectió okozta látóideggyulladás volt, tért vissza lassan a fényérzés és kezdett javulni a látás. Kedvezőtlen hatást gyakorlati értelemben véve nem észlelt az üvegtestben a str. injectió után. Ideghártyai elfajulás, mint az állatkísérletekben, úgy emberen is csak kis mértékben volt észlelhető, tekintettel az ajánlottnál nem magasabb adagra. Németh Lajos Neerdam H., Lawoetz B. : Chemotherapy in preforating injuries of the eye. Chemotherapie a szem áthatoló sérülései esetén. (Acta Ophth. 27. 1. 69—73 pp. 1949.) A dolgozat a chemotherapeuticumok jelentőségét támasztja alá. Szerzők összehasonlították a csak sebészileg s az ezen kívül chemotherapeutiumokkal is kezelt szemsérültek gyógyulási eredményeit. Utóbbi esetben azonnal 2 g alphasolt, vagy sulphathiazolt s azután minden 4 órában 1 g-t adtak, összesen 22—23 g-ig. Eredmény : a chemoth.-ban részesültek átlagos gyógyulási ideje 20‘3 nap, a csak sebészileg ellátottaké 24 nap. A különbség főként az első tíz napban volt szembetűnő. Enucleatióra is az utóbbiak közül került többre a sor. Bíró Imre Műtétek. Guyton, J. S.: Prevention and management of complications of cataract extraction. —■ A hályogkivonás szövődményeinek megelőzése és kezelése. (Amer. Journal of Ophth. 9: 1085—1095. pp. 1948.) A hályogműtét közben jelentkező kellemetlen szövődmények leggyakoribb oka valószínűleg a sebész idegfeszültségében található meg. Ezért igen fontos az, hogy az orvos teljes kipihentség és nyugalom, tehát a lehető legjobb idegállapotban kezdje el a műtétet. Az üvegtestveszteség oka legtöbbször a szemgolyóra ható nyomásban keresendő. Ezt elkerülendő : 1. Az orbicularis izmok teljes akinesiájára kell törekedni, amit O’Brien vagy Van Lint szerint lehet elérni. 2. A szemizmok ellazítására s egyben a szemfeszülés csökkentésére szolgál a retrobulbaris inj., lehetőleg mélyre, az izomkúpig fecskendezve. 3. Szélesen kell feltárni a szemrést terpesztővel vagy fonalakkal ; szükség esetén a canthotomiától sem riadva vissza. 4. Erősen kidülledő szemgolyó esetében inkább általános érzéstelenítésben tanácsos a műtét végzése, mert a retrobulbaris inj. még fokozhatja a szemtekére kifejtett nyomást. Ha a hályog kivonása közben a tok megreped, igyekszünk lehetőleg nagyrészét •> Szemészet 65
