Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
blauiomii. Szamoj lov A. J a.: Voproszi patogeneza i terapii glaucomi v truiach prof. V. P. Od nzova. A glaucoma pathogenesise és therapiája Odincov prof. munkáiban. (Veszt. Opht. XVIII. 1949. I. 3—7.) A glaucoma aetiologiájáról már második évszázada vitatkoznak a szemészek és ehhez adódik a therapia változása is ; hol a gyógyszeres, hol a sebészi gyógykezelés lépett előtérbe. Az egyik legnagyobb szovjet szemész Viktor Petro лиса Odincov, aki 10 évvel ezelőtt halt meg, sokat foglalkozott a glaucoma kérdésével. Tankönyvében rövid és érthető leírást adott a glaucomáról, Neumannol írt értekezésében a therapiával. az Orlovml együtt írt többkötetes »Szemsebészet«-ben a glaucoma sebészeti gyógyításával foglalkozik. 1922-ben jelent meg nagy beszámolója : »Klinikai megfigyelések Elliotféle műtét kapcsán«, amelyben 121 glaucomában végzett Elliot-féle trepanatio eredményeiről számol be. 92‘5%-ban a tensio normalizálódott, 81%-ban a kezdeti visus megmaradt, sőt javult, végső következtetése az, hogy az Elliot trepanatio sem ad radikális gyógyulást; recidiva lehetséges. Ugyancsak ebben az évben a moszkvai szemészkongresszuson számolt be a pilocarpin hatásáról a normális és glaucomas szemre. Az ő felfogása korábban az volt : minél előbb operálni, sőt igazat adott Fuchs-nak, hogy nem érdemes a betegnek pilocarpint adni a kezébe, mert elszalasztja az operatio kedvező pillanatát. Sokat foglalkozott a myoticumokkal, többek között az adrenalinnal is. 1928-ban publikálta Neumannol együtt írt nagy értekezését »Tensioingadozás glaucománál és a pilocarpin hatása«. Ebben 3 szempontot vizsgál: a) A glaucomás szem tensiogörbéjének tisztázása, b) A tensiogörbe változásai pilocarpin hatására (néha adrenalinra), ej összehasonlítást tenni a műtét hatásában azon esetek között, ahol a pilocarpin csökkentette és ahol nem csökkentette a tensiot. Pilocarpin hatását vizsgálta nagyszámú eset kapcsán és végső következtetését úgy összegezte, hogy a műtét remény teljesebb és hosszabb időre szóló, mint a gyógyszeres therapia. Később, így az 1934-ben megjelent munkájában, a »Szemsebészet«-ben, már óvatosabb a sebészi therapia javallataival és véleménye szerint először mindent meg kell próbálni konzervatív eljárással, leszállítani a tensiót, ha nem megy, akkor jöhet az operatio. .Minden munkájában utal arra. hogy a glaucománál a környezet, az életmód, munkaviszonyok stb. is megfigyelem!ók, mert behatással vannak a betegség tartamára és gyógyulására. A glaucoma pathogenesisében Odincov szerint nagy szerejtet játszik a szem reguláló apparátusának zavara. Mivel reguláié rendszer az érfal is, ezért a glaucoma keletkezésében főhelyet foglalnak el a kis erek és kapillárisok falainak változásai. Azt a feltevést, hogy a glaucoma eredetét a kapilláris vérkeringés zavarában kell keresni, Gólovin már 1895-ben hangoztatta, de ő még nem foglalkozott a keringés zavaraival, a szemkapillaris rendszer ultrafiltraciójával, a komplikált bioehemiai folyamatokkal, mint Odincov. Ez az alapvető biochemiai folyamat, ami a szem belsejében lévő kapillárisok falán, meghatározza az áteresztőképességüket, pathologiás körülmények között a környezet megduzzadásához, oed»májához vezet, így közelítette meg Odincov kiindulva Golovin elméletéből a mai legmodernebb theoriát a retinalis oedema szerepéről a glaucoma pathogenesisében. A legutolsó munkája »A glaucoma konzervatív és sebészi kezelése«. Ebben a munkájában mintegy összefoglalja az elmúlt 17 éves működésének eredményeit, megállapítva, hogy a gyógyszeres kezelés (konservativ) előbbre való és csak azután jön a sebészi therapia. Föltétlenül összefüggés keresendő a glaucoma és a szervezet általános állapota között.
