Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
tehát a Homer-rosbok ellazulásával függ össze. A vonalas árnyék legkeskenvebb része a szűkület helyét jelzi. A saccusba juttatott lipjodol a szűkület foka szerint rövidebb vagy hosszabb idő alatt ürül ki. Sűrűbb pislogással ezt a folyamatot siettetni tudjuk. Kóros esetek Röntgen felvételéből —• mint látjuk —- betekintést nyerünk a normális levezetés módjába is. Normális mechanizmus esetében a csukott szemhéjak mellett a tömlőbe befecskendezett lipjodol a szemhéjak nyitására a ductuson át gyorsan kiürül. Mindezt az árnyék haladása pontosan jelzi. Az eddig elmondottakot alátámasztjuk, illetve megerősítik a Horüerizomrostokkal kapcsolatban végzett makro- és mikroskopiai anatómiai vizsgálatok is. E rostok eredésíik szerint két csoportba oszthatók. Nagyobb részük a fascia lacrymalisról, illetve a belső szalagnak ezzel teljesen hasonló szerepet betöltő gyengébb hátsó száráról, tehát egy mozgatható alapról indul ki. mellyel a tömlő lateralis fala a legszorosabban összefügg. A másik kisebb rész szilárd alapon : a hátsó cristán s emögött ered. Hogy e kétféle eredésnek határozott rendeltetése van, arra következtethetünk a rostok lefutás alatti kettéosztottságából is. Nagyjában ugyanis azt mondhatjuk, hogy a tömlővel, illetve az azt borító íasciával ás ligamentummal összefüggő rostok a körizom szemhéjszéli részeihez hasonlóan a külső szemzúg kötőszöveti sövényéhez húzódnak és tapadnak. A szilárd alapról kiinduló rostok pedig legnagyobbrészt a canalicusokhoz s a caruncula lacrymalishoz haladnak. A tömlővel összefüggő rostok leírásából «inként következik, hogy ezek a rostok a saccus működésében vesznek részt, összehúzódásuk, illetve megrövidülésük a tömlő tágulását, ellazulásuk annak összehúzódását vonja maga után. Ezzel szemben a cristáról és az e mögül kiinduló rostok a levezető apparatus kezdeti részét canaliculusokat és könnybarázdákat irányítják. Összehúzódásukra a canaliculus megrövidül, megmerevedik és ami a legfontosabb, kitágul. A carunculába haladó rostok pedig a könnybarázdákat tágítják ki. Az elmondottak után el tudjuk dönteni azt is, hogy még működőképes-e kóros esetekben a tömlő vagy sem. Ha a manometer vízoszlopa a tömlő kaliberével összeköttetésbe hozva, nem mutat semmi ingadozást, vagy ha a tömlőbe befecskendezett árnyékot adó anyag a szemhéjak csukása és nyitása alatt állandóan ugyanaz marad, nem gondolhatunk a könnylevezetést helyreállító műtéti módra. Ilyenkor az egyedül lehetséges eljárás a tömlőnek teljes egészében való eltávolítása, tehát csak csonkító műtét lehet. Ha azonban a manométer nyomásingadozást jelez s a Röntgenárnyék változik a pislogás alatt, amennyiben csukás alatt rövidebb és szélesebb, nyitás alatt keskenyebb és hosszabb lesz : a törülő exstirpatiója helvettkíséreljiik meg a könnylevezetés helyreállítását — előbb 45
