Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 1. szám

san is adtam kivonatot, 0’25-—0‘3 ccm-nyi mennyiségben; a tensioméréseket itt sűrűbb időközökben x/4, majd félóránként végeztem. Az intravénás inj. eseteiben a 2%, subcutannál a 3 órán belül, subconj.nál az 1 y2 órán belül keletkezett tensiováltozásokat értékeltem. A kiindulási érték fölé emelkedett legnagyobb nyomást plus, a kiindulási érték alatti legalacsonyabb értéket minus előjellel tüntettem fel.

A kísérleti eredményeket táblázatok foglalják össze, külön csoportosítva a normális tensio, glaukoma simplex, glaukoma congestivum, gyulladásos szemek eseteiben és a subconj.-an adott injectiókkal végzett vizsgálatokat. Ezek az eredmények részletesen a következők.

Eredményérté ka záródások a 3. táblázathoz. Glaukoma hae motat ír um.

’Normális nyomásviszonyok" mellett 11 esetben végeztem vizsgálatot (lásd 1. táblázat). Intravénás inj. esetén 2 óra, subcut. inj. esetén 3 órán belül észleltem a legnagyobb tensio kilengést. Lényegesebb ingadozások nem jöttek létre, a kilengések +3 és —4 Hg mm között váltakoztak. A normális tensiót az esetek túlnyomó részében a kivonat inkább süllyesztette.

Glaukoma simplex eseteit a 2. táblázat tünteti fel. Ebben a csoportban mind a nyolc beteg intrav.-an kapta a kivonatot. A legnagyobb kilengések az inj. után 3/4 és 2G, óra eltelte között voltak észlelhetők. Ha az egy kiugró +35 Hg mm-es tensio-emelkedéstől eltekintünk, amely valószínűleg psychicus izgalommal magyarázható, úgy azt látjuk, hogy az ingadozások +10 és —3 között zajlottak le. Az esetek többségében inkább emelkedett a szem nyomása.

A glaukoma congestivum csoportjába tartozó eseteink száma