Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 1. szám

therapiát kiterjesztettük a trigeminus neuralgiák Gasser-dúc coagulatiójának műtétére, amelyet a Rókus-kórházban Kubányi nagy számban végez. Minden betegét előzőleg és a műtét után is huzamosabb ideig észleltük. Műtét után mindig bekövetkezik a cornea érzéstelensége és ennek következtében gyakori a kér. neuroparalytica. Minthogy a kér. neuropar. két esetben nemcsak gyógyult, hanem az érzékenység is visszatért, jelenleg minden tras.seníúcán operált beteg ilyen kezelésben részesül, mielőtt még a kér. neuropar. jelentkeznék. Összesen hat esetet észleltünk és kezeltünk szöveti therapiával. Van közöttük olyan is, amely a 6r«sser-dúc égetése után támadt. Mindannyian ismerjük az ilyen keratitisek progressiv és minden kezeléssel dacoló lefolyását. A keratitiseknek ezen csoportjánál a szöveti therapia meglepően jó eredményeket adott. A szaruhártya érzékenysége visszatért, a felszín símán csillogóvá vált és a látás megjavult. A szöveti therapiának ezt a frappáns, jó hatását keratitis neuropar.-ban különösen hangsúlyozni kívánjuk, ilyen esetekben feltétlenül alkalmazandónak tartjuk. Szaruhártyahomályok. A szaru homályainak feltisztulását Filatov munkájában erősen hangsúlyozza. Mi is nagy érdeklődéssel és reményekkel foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, a rendelkezésünkre álló anyag azonban oly kicsiny, hogy belőle következtetést nem vonhatunk le. Keratitis rosacea és kér. disciformis eseteiben is sikerült eredményt elérnünk, meg keli azonban jegyeznünk, hogy a kezelést a betegek elmaradása miatt nem tudtuk eléggé hosszú időn át alkalmazni. Ezzel szemben degenerativ szaruhártya folyamatokban igen jó eredményeket láttunk. Itt az injectiókat hosszabb időn át tudtuk adni. A javulás csupán a 10. injectio után indult meg. Erre a körülményre már most kívánjuk a figyelmet felhívni. Az olyan nehezen befolyásolható megbetegedések, mint a keratitisek, amelyeknek minden kezeléssel dacoló, makacs és hosszadalmas lefolyása mindnyájunk előtt jól ismeretes, nem is viselkedhetnek máskép a szöveti therapiával szemben sem. Az erek teljes hiánya, az anatómiai viszonyok, a szövetek rossz táplálása a biogen stimulatorok bejutását is igen megnehezítik.

II. csoportunkat az iritisek és iridocyclitisek képezik. Tapasztalataink itt kivétel nélkül kiti'nőeknek mondhatók. Eseteink között súlyos, krónikus, sőt tbc-s jellegű iridocyclitisek is voltak és az eredmények ez utóbbiaknál minden várakozást felülmúltak. A belöveltség megszűnt, a praccipitatumok, üvegtesti homályok felszívódtak, a látásélesség megjavult. Voltak eseteink, amelyek már hónapok, sőt évek óta dacoltak minden kezeléssel; még ezeknél is bizonyos fokú javulás volt észlelhető.

III. csoportunkba a szemfenéki megbetegedéseket soioltuk. Itt három alcsoportot különböztethetünk meg beteganyagunk szerint : chorioretinitisek, nagyfokú myopiás degenerációk és degeneratio 'pigmentosa retinae. Mindezen megbetegedések a szöveti therapiára igen alkal

20

T