Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 3. szám
A szöveti therapia lehetséges hatásmódjairól* Irta: Raáb Kornél dr. Előadásom tárgyául a szöveti therapia elméletileg lehetséges hatásmódjait választottam, mivel személyes gyakorlati tapasztalataim e kezeléssel még nem eléggé széleskörűek. Maga Filatov írja a Szovjet Orvostudományi Beszámolóban közölt cikkében, hogy »szükség van a biogen stimulatorok munkahypothesisének kiépítésére«, ha a szöveti therapiát tökéletesíteni akarjuk. E munkahypothesishez egy szerény ötlettel szeretnék a magam részéről hozzájárulni. Ha ezt az ötletet a vita során elfogadhatónak találnák, úgy kérem a munkaközösség tagjait, hogy a belőle folyó feladatokat programmjukba felvenni szíveskedjenek. Lássuk legelőbb röviden, mit mond maga Filatov a szöveti therapia kérdéséről. Szerinte biogen stimulatorok keletkezése az élő szervezetben általános biológiai törvény. Ez anyagokat minden szervezet termeli mostoha életkörülmények között, vagy a halálküzdelemben védekezésül a halál ellen. A biogen stimulatorok hatására az életfolyamatok élénkülnek, ami elősegíti a betegségek gyógyulását. A stimulatorok nem fajlagosak, vagyis bármely élő szövetből származhatnak és a növények életfolyamatait épúgy elősegítik az állati eredetű stimulatorok, mint fordítva. Filatov e felfogása megérteti velünk egyfelől a szöveti therapia többféle változatát, másfelől igen széles alkalmazási területét. Szakmánkon belül, de a gyógyászat többi ágában sem akadt eddig példa ilyen átfogó gyógyító eljárásra, amelynek hatálya annyiféle, kórtanilag és kóroktanilag különböző betegségre terjedne ki. Az eredmények részletezése itt nem célom, hanem szolgáljanak ezek a tapasztalati eredmények bizonyos következtetések levonására alapul. Az első következtetés — amit különben Filatov is elismer •—■ az, hogy a szöveti therapia nem oki kezelés, mint pl. az antibioticumok-chemotherapeuticumok alkalmazása fertőzéseknél. Nem is tüneti kezelés, mint, mondjuk, a barbituratok epilepsiánál és sok más hasonló. Annyi, különböző aetiologiájú betegség gyógyítása egy közös principium bevetésével csak úgy képzelhető el, ha a szervezetnek különböző kórokozó tényezőkkel szemben valamilyen általános, de sokoldalú védekező vagy compensáló berendezése van, amely megbetegedés esetén nem működik kielégítően, viszont a princípiummal mozgásba hozható. Erről a védekezésről Filatov tárgyilagosan csupán annyit mond, hogy a biogen stimulatorok »a szervezet egészére hatnak«, a sejtek anyagcseréje, fermentfolyamataik azok, amik hatásukra megélénkülnek és ezáltal az ellenállás és a regeneratiós tevékenység nő. A szöveti therapia megértéséhez tehát a védekező mechanismusok tanulmányozásán keresztül vezet az út. Az utolsó években a szervezetnek egy sajátságos védekezési mechanismusát ismertük meg a Selye-féle u. n. általános adaptatiós syndromában. E syndromán azokat a jellegzetes általános tüneteket értjük, amelyekkel a szervezet egyes, a környezetből származó ártalmas ingerekre szabályszerűen válaszol. A reactio olyan értelemben is általános, hogy az agressiv ingerek minőségétől függetlenül azonos, mégpedig minden szervezetben : emberben és különféle állatokban azonos. Természetesen nem a behatás okozta jellegzetes helyi elváltozások (mint égés, fagyás, marás stb.) azonosságáról van szó, hanem, ismétlem, általános tünetekről, amelyeket mindjárt ismertetni fogok. Miben áll ez a reactio? Az 1. ábra mutatja be az adaptatiós syndromát szabályszerűen. A reactio több szakaszból áll. Az ártalmas inger heveny hatása az u. n. alarmreactio. Kezdetben a shock * Előadás a Szemész Szakcsoport Filatov-nagygyűlésén (1950. II. 25). 13 Szemészet 177
