Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 3. szám

A retina glia-sejtjei, az ideghártyát egész vastagságában átfúrva, végtikkel a membrana limitans externában és internában oszlanak el, miáltal az ih. rétegeit mintegy •csavarként egymáshoz szorítják. Lehetséges, hogy a fent említett külső behatásokra (ismétlődő tompa sérülések) e sejtek megnyúlnak, elszakadnak, s a retina rétegei között a tapadás lazul. Egyidőben a sugártest elülső végénél keletkezett szövetlazuláson keresztül csarnokvíz szivároghat hátra, az ih. fellazult rétegei közé. így kialakulhat a retina Tétegei között a lassan, de nagyra növekvő cysta. Viszont az is lehetséges, hogy olykor az erősebb sérülésekre keletkezett retina vérzések is átalakulhatnak cystává. A csarnokvíz ily hátraszívárgására enged következtetni 8. betegünk kórlefolyása, akinél a sérülés után a szem feszülése felszökött, majd pilocarpinra normalizálódott és a 2 és % év múlva végzett vizsgálatunk alkalmával cystát találtunk. Feltehető, hogy a pilocarpintól megfeszült iris a zug szabaddá tételével megkönnyítette a csarnokvíz hátraszivárgását, hogy ez a hátraszivárgás elősegítette a tensio csökkenését, s egyúttal a cysta lassú kialakulásához is vezetett. Az ideghártya szakadása e betegünknél a sérüléskor már csak azért sem keletkezhetett, mert ekkora szakadással az ideghártya már előbb is levált volna. — Nagy forgalmú és jól felszerelt intézetekben érdemesnek tartanám állatkísérleteket és vizsgálatokat végezni az irányban, hogy lehetséges-e a csarnokvíznek fentiekben feltételezett hátraszivárgása a retina rétegei közé, ami egy elsődleges üreg keletkezéséhez vezehet, továbbá, hogy nem béleli-e ki később ezt a csarnokvíz útja mentén hátra burjánzó hámréteg, mely a csarnokvíz útjának elzáródása után már maga is termelne folyadékot. Merész elgondolások, de a cysták keletkezését és fejlődését illetőleg ismereteink még nagvonis hiányosak, annál inkább, mivel ezeknek szövettani feldolgozására ritkán nyílik alkalom. Még Weve vizsgálatai sem döntötték el — bár ő e kérdéssel legtöbbet és legnagyobb hozzáértéssel foglalkozott, •—- hogy béleli-e a -cystákat elválasztó hám. — Arra a kérdésre, hogy a cysták keletkezése körül van-e és milyen szerepe a szülésnek, csak akkor kaphatunk felvilágosítást, ha az egészségügyi gondozás már annyira fejlődött, hogy az összes szülések intézetben történnek, s ha legalább a rendellenesen (fejtető-, arctartással) világrajött újszülöttek szemfenéki leletét rögzítik, s így az elénk kerülő betegek születési körülményeiről, a talált elváltozásokról pontos adatokat kaphatunk.

Még egy lényeges kérdés vár tisztázásra : okozhatnak-e a cysták a szemben olyan elváltozásokat, melyek ennek élettani működését károsan befolyásolhatják. Ennek eldöntése nagyon nehéz. Weve 6 betegének 10 szemén kiterjedt és jellegzetes ora-szaka•dást talált 6 óriás cystával. Weve hangoztatta legelőször, hogy sértetlen cysták is okozhatnak leválást egyrészt a környező ih. felemelésével, másrészt az ú. n. spontán oraazakadások előidézésével. JancJce, Kurz, Balod és Rötth is láttak ora-szakadással társult retina cystát. A köztük levő kapcsolatot ők is lehetségesnek tartják. Ebben a tárgyban Lefferstra értékes munkája a legújabb. Ö a legnagyobb anyaggal rendelkező Weve klinika 200 ora-szakadását dolgozta fel és 53 betegnél retina cystát is talált, még pedig 39 esetben magában az óra szakadásban. Weve felfogásában — bármennyire is meggyőző — többen nem osztoznak. Mivel a nagy cystát legtöbbször már szakadás és leválás társaságában találjuk, az irodalomban pedig a 13 éve bemutatott (3.) betegünkön kívül nincs említés olyan esetről, ahol a már meglevő cysta után keletkezett volna az ora-szakadás és a leválás, ezért azután sokan kétségbe vonják a cysták elsődleges jelenlétét, továbbá a szakadás és leválás keletkezésénél szóba jöhető szerepét. Ilyenkor már tényleg nehéz megállapítani, hogy a cysták mennyire felelősek a talált kórkép kialakulásáért.

Harmadik betegünk, akit több éven át ellenőriztünk, a megajánlott műtét elvégzését csak 3 év után kérte. Szerencsés véletlen folytán láthattuk nála, hogy a már meglevő cystákat másodlagosan követte ora-szakadás lassan terjedő leválással. Mondhatni az egész körfolyamat a szemünk előtt zajlott le, röviden a következőkben vázolható. A növekedő hólyag mindjobban emeli a szomszédos ideghártyát, s a rögzítés helyén,

173