Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 1. szám

tottuk, hogy нет az eredeti nem izotonisált, sem az izotonisált kivonatnak 1—4*0 сет/kg intravénásán adva nincs értékelhető hatása.

A tengerimalac bél mint ismeretes, igen kis mennyiségű histaminra is tónusfokozcdással reagál. Vizsgálatainkban 13.10 !> sőt ennél magasabb higítású histaminra is kaptunk értékelhető tónusfokozódást.

A hatás atropinozott bélen is mutatkozik. A Filatov szerint készült izotonizált és pH 7‘3-ra beállított kivonatból Ok-—l'O cem / 50 cem Tyrode az esetek egy részében szintén tónusfokozcdást váltott ki. Nagyobb adagok után a hatás gyakrabban és erőteljesebben mutatkozott. Ez a hatás az atropinozott bélen valamivel gyengébb ugyan, de mégis kifejezett, amiből arra lehet következtetni, hogy a kivonatban histamin, ill. histaminszerű hatóanyag mellett esetleg cholin v. < cholinesterek. ill. atropinnal megszüntethető hatású anyagok is vannak.

Az atropinozott bélen végzett histaniinhoz történt hatásösszehasonlítás alapján arra lehet következtetni, hogy a kivonat 1-0 ccm-е kb. O'OOOl—0-005 gamma histamin hatásának megfelelő »histaminszerű« anyagot« tartalmaz. A vacuumban 1/4-ére besűrített kivonatnak, valamint a kivonat hamujának a bélre nem volt hatása, amiből arra lehet következtetni, hogy a hatást kifejtő anyag nem anorganikus, hanem szerves alkatrésze a kivonatnak, mely a hosszas párlás és levegővel való átáranioltatás alkalmával hatástalanná válik.

Amint láttuk, a tengerimalac bélen végzett kísérletek arra mutatnak, hogy a Filatov szerint készített kivonat igen kis mennyiségben histamint vagy histaminszerű szövetkor mont tartalmaz. Ha most a biológiai kísérletek figyelembevételével próbáljuk magyarázni a therapiában kétségtelenül észlelhető eredményeket, akkor arra kell gondolnunk, lrogy a kivonatban lévő kis mennyiségű histamin értágító hatásával is számolni kell. ill. a Jancsó által leírt endothel aktiválásra is gondolnunk kell.

14