Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 3. szám
Ez csak egy eset a sok közül, ami ismételten felhívja a figyelmet a glaucoma korai diagnosisának fontosságára, mert ebben a stádiumban nemcsak, hogy a tensio fokozódás compensalható, hanem a szem functiói is megőrizhetők. A harmadik ok az, hogy szakorvosaink nem eléggé értékelik a glaucoma ellenes küzdelem szervezetét. A glaucomás dispanserek, amelyek jelentőségére Filatov hívta fel először a figyelmet, nem nyertek széleskörű elterjedtséget; hozzá járult még az is, hogy nincs elegendő szakorvos a körzeti központokban és elegendő szemészeti felszerelés. A negyedik és véleményünk szerint a legfontosabb ok, mely akadálya a glaucoma ellenes küzdelemnek, hogy az orvosok nem állítják be helyesen a kezelést és az ellenőrzés vagy nem elegendő, vagy hiányzik. Sok esetben az orvos megelégszik azzal, hogy megállapítja a glaucoma diagnosisát, felírja a miotikumot, de nem gondoskodik ellenőrzésről. Sőt még műtétek után is megtörténik, hogy elmarad az ellenőrzés, vagy esetről-esetre megvizsgálják ugyan, de ez a vizsgálat nélkülözi a mai modern vizsgáló eljárásokat. Az ilyen rendszertelen vizsgálatok és ellenőrzések eredményezik a beteg állapotának helytelen értékelését, aminek következtében gyakran a műtéti javallat is elkésik. Ez végeredményben ahhoz vezet, hogy a beteg megkapva a pilocarpin receptet, vagy a műtét után elbocsájtva a kórházból, megfeledkezik a betegségéről, vagy gyógyulnak tartja magát, jóllehet a szemnyomás teljes regulatiója egyáltalában nem kifogástalan. A periodikus nyomás-emelkedések következtében, amelyeket a beteg észre sem vesz, állandóan romlik a szem functiója és végül bekövetkezik a vakság. Ezt eredményezi sok esetben a glaucomás betegek rendszeres ellenőrzésének és vizsg álatá nak elmulasztá sa. Az utóbbi időben olyan elméletek láttak napvilágot, amelyek vitatják a glaucoma műtéti kezelésének jelentőségét és a glaucomás betegek fentebb említett helytelen kezelését igazolják. Szamojlov prof. és Szadikon 1949-ben megjelent cikkében »A glaucoma paihogenesise és therapiája Odincov prof. munkáiban«* azt igyekeznek bizonyítani, hogy Odincov eltért attól a korábbi felfogásától, amelyben a glaucoma műtéti kezelésének szükségességét vallotta. Szamojlov azt fejtegeti, hogy a glaucoma pathogenesisében a retina oedemája az alapvető tényező és ez nincs összefüggésben a tensio emelkedéssel. így a functio csökkenése, sőt a vakság is beállhat alacsony nyomásnál. Ez az elmélet végig vonul Szamojlov és tanítványai minden munkáján és ő azt állítja, hogy a tensiót csökkentő műtétek céltalanok, mert nem vezetnek a functio csökkenést előidéző ok megszűnésére. Mi nem értünk egyet ezzel a véleménnyel. Odincov az ő munkáiban érintve a glaucoma pathogenesisének kérdését azt állította, hogy a glaucoma oka az erek s ezek vegetativ beidegzésének zavarában rejlik. Ezt az elméletet a múlt században már Golovin is felvetette. A továbbiakban Odincov azt mondja, hogy a glaucoma oka a a reguláié apparátus zavarában keresendő, amely az érrendszer érfalainak károsodásán alapszik. De sehol sem említi a retinális oedemát. Ugyancsak nem derült ki Odincov írásaiból az a Szamojlov által említett elmélet, hogy glaucomák esetében csak a szem functiója fontos és a tensióra figyelmet sem kell fordítani. Odincov foglalkozott nyomáscsökkentő szerekkel, nagy jelentőséget tulajdonítva azoknak a glaucoma therapiájában. Érthető, hogy minden orvos a szem functióinak megtartására törekszik, de ez * Veszt. Opht. XVIII. 1949. I. 3—7 pp. Ref. Szemészet 1950. 1. 62. o. 146
