Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 2. szám

papillát. Közel ilyen százalékban viszont a fennálló pangásos paj illa mellett vizsgálatainkban nem, vagy csak igen mérsékelt fokban tudunk hydrocephalust kimutatni. E megállapítások az életkorokra kivetítve, a korral előrehaladólag ellentétes irányban módosulnak, azaz : az iskolás kortól kezdve a hydrocephalust következetesebben kíséri a pangásos papilla, az ép papilla mellett viszont csökken a hydrocephalus gyakorisága.

Összefoglalva tehát a diagnostika számára leszűrhető tapasztalatokat, azt mondhatjuk :

1. Hogy a szemfenéki vizsgálatoktól az esetek 6%-ában várható döntő adat a gyermekkori giimős agyhártyagyulladás és kölesgümőkór kórisméjéhez.

2. Ezzel szemben biztosan kórismézett folyamatokat jelentékeny százalékban nem kísér a szemfenék részéről kóros elváltozás.

3. Nincs törvényszerű összefüggés a szemfenéki leletek ép és kóros volta és a betegség stádiuma között, mert amíg a betegség legkoraibb szakában várhatók kóros elváltozások, addig már előrehaladott stádium ban is ép maradhat a szemfenék.

4. Nem állapítható meg következetes törvényszerűség a pangásos papilla és a hydrocephalus között sem, főként a csecsemő - és kisdedkorban. Az iskolai kortól kezdve a korral előrehaladólag azonban már a jelenségek között párhuzam bontakozik ki.

Vizsgálataink adatait prognostikai szempontból is igyekeztünk kiértékelni. Noha általános érvényű törvényszerűséget a funduslelet és a kórfolyamat súlyossága, progressiója, illetőleg regressiója között megállapítani nem tudtunk, mégis az esetek egy részében sikerült a szemfenéki elváltozások tekintetében bizonyos összefüggéseket találni.

Sorozatos vizsgálatokban figyelve az összefüggéseket, betegeink 3 csoportba sorolhatók :

I. csoport. Ide tartoznak azok, akiknél a kezdeti szemfenéki lelet a sorozatos vizsgálatok folyamán a betegség egész lefolyása alatt változatlan maradt, függetlenül a klinikai kép alakulásától.

Amint a VI. táblázat adatai mutatják, ezek száma elég jelentős, a feldolgozott anyag 62%-a.

II. csoport, ide soroljuk azokat az eseteket, melyekben a kezdeti szemfenéki lelet a betegség folyamán bizonyos változásokat mutat. E változások anyagunk egy részében 16%-ban szabályos párhuzamosságot mutattak a betegség lefolyásával s miután időbelileg megelőzték azokat, értékesíthetőnek bizonyultak a prognosis számára. A kezdeti ép papilla a folyamat progressziójával parallel hyperaemiás lesz, majd a pangás jelei bontakoznak ki. (1. eset.) Más esetekben a kezdeti pangásos papilla a folyamat előrehaladásával fokozódik a halál beálltáig (4. eset). 11 betegnél a remissiót és a relapsusokat időben megelőzve, párhuzamosan kísérte a papilla pangásos elváltozása. Sajátos változatként-133