Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 2. szám
A strabismus concomitans functionalis elmélete és orthopsiás kezelése Irta: Prof. Szergijevszkij L. I. Veszt. Oft. XVII. 4. 1949. 21-26. A strab. concom.oka a functionalis elmélet szerint a binocularis látás idegrendszeri veleszületett gyengesége. Ez az elmélet a kancsalság friss eseteiben az izmokat normálisnak., teljesértékűnek tartja, ellentétben az izomelmélettel. A binocularis látás anatómiai eszköze : a chiasma, physiologiai eszköze : a közös látótér. Nélkülözhetetlen a binocularis látáshoz a jól működő idegrendszer, az ábrázolás azonossága és élessége a retinán, a szemgolyók symmetriájának és fixatiójának állandósága, valamint a convergentia és divergentia viszonylagosan normális határai. A binocularis látás szerkezete két, működésileg egymással szoros összeköttetésben álló részből tevődik össze : a) sensoros rész : a retina és az agyi központok, melyek számos idegszállal vannak összekötve, b) mozgató rész, melynek pozitívan ható része convergent iát, negatívan ható pedig divergentiát hoz létre. A két rész között szoros kapcsolat van. Lényeges a szemgolyók szigorú symmetriája, amiben a főszerepet az összetérítő apparatus játssza. Normális viszonyok között a symmetriát a convergentia retinalis reflexe biztosítja : amikor mindkét retina egyidejűleg jut ingerületbe, a tárgy képe mindkét szem központi látóterében van. A symmetriától való legkisebb eltérés esetén, amikor a kép nem esik a retinák azonos pontjára és kettőslátás fenyeget, működésbe lép a reflex és automatikusan beállítja a szemeket. A reflex hatásának erőssége függ a binocularis látás idegapparátusának erejétől. Ha ez gyenge, a reflex is »lustán« hat és egyben gyengíti az egyén normális törekvését a képek egyesítésére. Ilyen alkalommal a binocularis látásban szünet áll be, ami annál inkább elhúzódik, minél lustábban működik a reflex és lassan állandósul. A kancsalságok legnagyobb részében a binoc. látás idegapparátusának veleszületett gyengeségéhez még más, kedvezőtlenül ható tényezők is társulnak, amik közül a leggyakoribbak a fénytörési hibák. Kétségtelen, hogy a kancsalok nagyrésze ametrop. A nem korrigált fénytörési hibák megzavarják a normális viszonyt az accomodatio és a convergentia között. Emmetropiánál az accommodatio és convergentia együttműködnek, kölcsönösen segítik egymást és ez biztosítja a fixatió állandóságát. Ha az accomodatio és a convergentia közötti viszony absolut lenne, 119
