Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)

1949 / 1-4. szám

48

tokben alkalmazható a sclerális kimetszés, amely lehet akár körkörös is, ha két ülésben végezzük, mert egyszerre legfeljebb 180 fokra terjedhet ki.

A műtétet akinesiával kezdi. A bulbust a limbusba öltött fonállal húzza a kívánt irányba. A kötőhártya és rectus átvágása után a sclerát a felső egyenestől az alsóig szabaddá teszi és 10—14 mm-re a limbustól késsel —ollóval kivág belőle egy hosszú, a közepén 4 mm széles, sarlóalakú csíkot. A chorioidea sérülése elkerülhető. Minden 5 mm lefejtése után betesz egy varratot.

Két ily módon operált esetről számol be. Megelőzően már mindkét esetben történt sikertelen diathermia-műtét. Az eredmény mindkét esetben kielégítő volt, a retina tartósan visszafeküdt. (A közlemény irodalmi adatokat nem közöl, így nem emlékezik meg Lindner ismeretes műtétéről sem, amellyel az övé lényegében megegyezik.)

Kettesy Aladár.

Glaucoma

GARDINER, MICHAELSON, RESS, ROBSON: The effects of Various Types of Penicillin injected into the Vitreous. Intravitrealis penicillin hatása a szemre. (Brit. Journ. Ophth. 1948. okt.)

A közönséges p. ártalmaissága üvegtesti befecskendezés alakjában ismeretes. Szerzők most a tisztított p.-fractiokat tették vizsgálat tárgyává. Valamennyi typus, de főleg az X és K alak toxikus hatású: localizált gócos szétesések, főleg a csapok és pálcikák rétegében. Ennek kiterjedése a bevitt mennyiségtől függ. Legkevésbé a kevert p., valamint a G typus ártalmas. A diffu&io szempontjából nincs lényeges különbség az egyes typusok között. A beadott mennyiség 1.2 mg—3.0 mg, 0.1 ccm p. hyszol. NaCl oldatban. Intravitreális célokra egyedül a G-penieillin (benzyl) látszik alkalmasnak.

Grósz István.

T. L. THOMASSEN: Experimental investigations into the conditions of tension in normal eyes and in simple glaucoma, done mainey by subjecting the eyes weight compression, Súlymegterheléssel végzett kísérletes vizsgálatok normális és simplex glaucomás szemeken. (Acta Ophthalmologica, 1946. Supl.)

Bevezetésében a szerző ismerteti a szemgolyó összenyomása következtében beálló változásokra vonatkozó régebbi vizsgálatokat. Thomassen kétféle compressiós eljárást alkalmazott: 1. enyhébb nyomást a Schiötz tonometerrel (25 gr megterhelés) 2 percig; 2. erősebb nyomást Bailliart ophtlialmodynamometerével (150 gr) 1—8 percig. Kísérleteit normális és glaucomás egyéneken végezte. Normális egyének esetében minden alkalommal csökken a compressió után a feszülés. A feszüléscsökkenést a csarnokvíznok a Schlemm-csatornán keresztül való fokozott elfolyása okozta. A compressió okozta hypotensiót a nyomás megszűntével hypertensió követte (minden esetben), ami a fokozódó csarnokvízkiválasztásban leli magyarázatát. A normális szemgolyó rendelkezik azzal a képességgel, hogy a különböző compressiós behatásokat, a következményes feszüléscsökkenést, majd feszülésemelkedést kiegyenlítse. Homatropin a compressió utáni feszüléscsökkenést kisebbítette, pilo-